GYÖNYÖRŰ

Zene: Rakonczai Viktor

Biztos a helyünk.
És tiszta a cél.
Léptek nélkül könnyedén
visz a szél.

Ellebeg velünk,
a jövőnk felé -
mi most még furcsamód két „másik” emberé.

Vajon kik leszünk úgy?
Ha elcsitult a vágy…
Ha megszáll nálunk a hétpróbás világ?
Hogy mi vár, én sem tudhatom,  
de a lelkem ismerem.
S a válasz: hogy nincs kételyem.
 

Mert én ott leszek majd akkor is, ha nem lesz egyszerű.
Hogyha néhanap épp nem színes, és nem is gömbölyű.   
Mert már most tudom, hogy így is kell,
hisz ettől lesz az út gyönyörű. 
Igazán gyönyörű! 
 

Édes a jelen.
És könnyű a lét.
A fejben rajzolt életkép  
csupa szép.

De nem marad ilyen.
Egyszer megáll.
S mi addig magától ment,
mindent tőlünk vár.
    
Vajon lesz-e majd erőnk?              
És lesz-e bátorság?
Ha bennünk virrad egy széthasadt világ.
Mi vár, én sem tudhatom,
de a lelkem ismerem.
És a válasz: hogy nincs kételyem.
 

Mert én ott leszek majd akkor is, ha nem lesz egyszerű.
Hogyha néhanap épp nem színes, és nem is gömbölyű.   
Mert már most tudom, hogy így is kell,
s hogy ettől lesz az út gyönyörű. 
Igazán gyönyörű.
 

Még egyszerű.   
Ott leszek, mert így is kell.
Mosollyal és könnyekkel.