Ezen az oldalon a számomra kedves és fontos dalaim linkjeit találod.
Szabó Ági - Számok
(Saját szerzői lemezem, amin az általam írt dalok tőlem hallhatók)
Keserű méz
(A dal női változata - ahogy máshol nem hallható)
https://www.youtube.com/watch?v=Qw7PXzQbHNY
Kell még
(Duett Pély Barnával. Sehol máshol nem hallható.)
https://www.youtube.com/watch?v=3_dgicvznpc
Janicsák Veca - Pillangó
https://youtu.be/aJ9FCVe5AI0
Moór Bernadett - Valami új
https://www.youtube.com/watch?v=Y-PqHUhMU2c
Group 'n' Swing - Gájer Bálint és Mihályi Réka
Csak egy dal
https://www.youtube.com/watch?v=rgmNXheiekM
Micheller Myrtill - Ma kell, hogy lássalak
https://www.youtube.com/watch?v=NkaLCz-KUMI
 Zsédenyi Adrienn-Zséda-Rouge |
|
|
Ágnes balladája |
|
Kedvencek
|
Moór Bernadett |
 Tóth Vera |
|
Valami új |
Boldogtalan |
| {audio}images/mp3/valamiuj.mp3{/audio} | {audio}images/mp3/boldogtalan.mp3{/audio} |
 Rácz Gergő |
 Rúzsa Magdi |
| Bennünk a világ | Eltévedt idegen |
| {audio}images/mp3/bennnka.mp3{/audio} | https://www.youtube.com/watch?v=YyaOQuxpXTA |
 Tóth Vera |
 Zsédenyi Adrienn |
|
Valaki másé |
Maradok még |
| {audio}images/mp3/valakimase.mp3{/audio} | {audio}images/mp3/amaradok.mp3{/audio} |
 Zsédenyi Adrienn |
 Alex |
|
Good Bye |
Tépd szét! |
|
{audio}images/mp3/goodbye.mp3{/audio} |
{audio}images/mp3/alex.mp3{/audio} |
 Auth Csilla |
 Unisex |
|
8-tól fél 6-ig |
Csoda az élet... |
|
{audio}images/mp3/nyolctol.mp3{/audio} |
{audio}images/mp3/csoda az let.mp3{/audio} |
|
Saját lemezemről.. |
|
Szabó Ági - Számok |
|
Keserű méz {audio}images/mp3/akesermezfull.mp3{/audio}
Vonzó szomszéd {audio}images/mp3/szomszed.mp3{/audio}
Mindhalálig mellettem {audio}images/mp3/mindhalen.mp3{/audio}
Kell még! (Duett Pély Barnával) {audio}images/mp3/akellmeg.mp3{/audio}
ÁGNES BALLADÁJA
(Zene: Szirtes Edina "Mókus")
A kávéház hűsében várta,
hogy végre belép
kit hét óta már
szív-remegve várt,
úgy bízva még!
S a kávénak tükrében elnézte
mély-zöld szemét,
s a bánat árnyát…
mi lassan suhant át
arcán.
S ment a nyárban
jéggé váltan.
Egy szív bezárult…
S mint akit átok sújt,
csak körbe-körbe jár,
képzelt kíntól fáj.
Bár ne vinné tovább
bolond vágyát, szíve búját,
s a perc örök bánatát.
Bár ne hinné tovább
a beleégett, belevésett
hajdani balladát.
Bár ne látná nyomát!
Vele ébred, sebet éget
arcán a régi könny.
Bár ne marná tovább!
Mindig mélyebb, egyre mélyebb….
Átfázva lépdelt a télvégi utcák kövén.
Egy lélek sem járt,
a kávéház sem élt -
régen bezárt.
Ám Ágnes még látta, hogy ott ül benn,
éppúgy, mint rég.
S egy jól ismert kéz
most simítja át
haját.
Ment a télben... -
újra ébren.
A szív bezárult…
Mint akit átok sújt..
VALAMI ÚJ
(Zene: Fekete-Kovács Kornél)
Most is oly sok dolgom van:
Ez a bolt új, itt még nem jártam.
Drága minden perc
hisz könnyen befér még egy szőnyeg
fő dísznek az ablak alá,
mindegy hová.
És kell egy újabb Van Gogh kép,
isz a gardrób falán nem lóg még.
És mert nem drága,
ez a váza jó lesz a nappalimba
majd valahova,
és még egy lámpa is befér oda.
A mécsesek is gyorsan égnek
pár úszót is vennék -
teszek majd a fürdőkád köré.
S vágyam még:
egy kis cserép bordó krizantém.
Az asztalra úgyse’ tehetném,
oda pár nárcisz szebb,
főleg, ha grátisz.
S jöjjön néhány új bútor-
Olyan sok rossz percért kárpótol…
S már-már végeznék,
de mintha nagyon boldog most sem lennék…
Hisz sosem elég.
Kell még valami új!
Kell még valami szép!
Kéne valami még,
valami új,
valami szép!
.....
Kéne most pár férfikéz,
ez a sok új holmi túl nehéz.
Jó, hogy nincs távol
ahol parkolok,
hisz fordulnom kell néhányszor.
Kellett nekem!?
Fáj mindenem!
És most is oly sok dolgom van:
mindent eltervezni szép sorban.
Kell vagy két hónap
itt minden újat helyretenni,
csak pici csalás –
de így lesz minden nap valami más.
A mindennapi műsorom is
elkezdődik végre.
Vajon ma a főhős kit hagy el?
Látnom kell!
Jobb lesz a kedvem, s azt hiszem,
jó ahogy van az életem,
nincs semmi gondom!
Gyorsan el is mondom…
..pont most hív egy jó barát.
Majd egy fontos ügyre térünk át..
Kéne kölcsön még,
mert sokat költött egy áruházban.
Hisz sosem elég,
s kellett valami új
kellett valami szép….
BOLDOGTALAN
(Zene: Elek Norbert/Pély Barna/Tóth Vera)
Csendes, szép az éjszakám
mégis nyugtalan.
Nincs is semmi baj talán
csak itt, csak én, magam.
Régen nem is szenvedek,
csak félek, hervadok,
Bár új útra is léphetek,
hisz mindegy hol vagyok
boldogtalan.
De majd rám talál,
mikor nem is számít már
hogy mi is volt, ki volt, s miért.
Mert akarom az új esélyt
s tudom, hinni már elég.
Így lehetek annyi év után
boldog - talán.
A régi vágy, hogy légy velem
egy meggyűrt szalmaszál.
Semmire se jó nekem
csak elengedni fáj.
S amíg lépni nem merek
nem lesz máshogyan.
De nem akarok, s nem leszek
többé senkiért boldogtalan!
S tudom rám talál….
hiszen elengedtem már
ami volt, ki volt, s miért.
Mert akarom az új esélyt
s tudom, hinni épp elég.
Így lehetek annyi év után
boldog - talán.
Hány ajtó nyílt!
De egy békétlen szív
senkit nem vár, nem hív.
S csakis tőlem függ már
és minden rám talál!
Éjszakám…
még néha nyugtalan.
Bár nincs is semmi baj talán,
hisz jó így, egymagam.
Többé sose kérdezem,
mért nincs máshogyan.
Csak mindkettőnket engedem
élni – boldogan…
BENNÜNK A VILÁG
(Zene: Rácz Gergő)
Ócska kis padon
üres kézzel -
a százas egy vagyon,
s csak a szomszéd pad, hova eljutsz ezzel.
Melletted azok,
kik sose fáznak,
meleg padlón járhatnak,
s puha párnán álmodnak.
Egy fordulat –
száz esély van rá:
a Mindenből a Sehová,
s a mélyből az égig juthatsz.
Itt vagy te és én –
köztünk a világ;
csak látszólag nagy a távolság.
De benned a szív
s bennem a vér
éppúgy lázad.
Itt vagy te és én –
bennünk a világ,
s az érzések olyan egyformák;
s a szívünk legmélyén
ugyanúgy élünk mindent át
te és én.
Végtelen utak…
de hova érünk?
S az út merre halad?
Talán az sem mindegy, honnan jöttünk.
Színtelen napok
vagy ölelő fény –
Nem is fontos, hol dőlt el,
ugyanúgy lépnünk csak kell.
S egy fordulat...
Itt vagy te és én...
ELTÉVEDT IDEGEN
(Zene: Jamie Winchester)
Itt ez a város –
nézem, mint egy filmen
ahogy rohanok tereken, utcákon,
előre lerakott, kövezett vágányon.
A cipőm sáros,
és kulcsom ide nincsen
pedig kell, hogy valahol létezzen,
ha már ledobott ide a „véletlen”.
Sosem láttam, mégis itt van, figyel, mindig néz,
és úgy vezet az úton, mint egy láthatatlan kéz.
Így olyan vagyok,
mint egy eltévedt idegen,
sorsomat keresem,
s mindaddig megyek,
míg érthető lesz ez a világ.
Mindig és még tovább!
Mint egy eltévedt idegen,
múlttal a szívemen
mindaddig megyek,
míg otthonom lesz ez a világ.
Újra és még tovább!
Itt ez a föld-rész,
s itt kellene nyernem,
pedig mit sem tudok a versenyről,
csak egy pár kis szabályt egy Nagy Könyvből.
De az is félkész,
így még azt sem értem,
hogy mire jó nekem a mérföldkő,
aminek célja végül egy útvesztő…
Sosem láttam, mégis itt van, figyel, mindig néz…
Mint egy eltévedt idegen….
Túl sok már a kérdés,
és túl hangos a zakatolás.
Nem hallom a választ, ha valami nem lesz más.
Itt ez a város…..
Rohanok én!
Van-e remény?
Még nem tudom, merre van, de keresem én!
VALAKI MÁSÉ
(Zene: Elek Norbert/Pély Barnabás)
Nézed az órád nyugtalanul,
valaki vár az éjen túl.
Mondd, még hányszor éljem át?
Egy ideje értem, mit keresel,
hogy ami megvan, miért dobod el.
De az nem valós világ.
Ez örök kettős élet,
itt harcol más is érted.
Kié a legjobb éned?
Már sok időt kaptál,
bármit is adnál…
Nem kell! Valaki másé.
A tested adod, de szíved a vágyé.
Szüntelen kergeted, mégse tiéd, csak
álmaid szigetén.
Nem kell az, ami másé!
A tested adod, de szíved a vágyé.
Tudod, hogy hol fogok osztozni rajtad?!
Álmaid szigetén!
Ma bárki is tarthat karjaiban,
ünnep mindig egyszer van.
Kié majd a legszebb éj?
S akár a tű, mi rég megakadt,
várok és várok új napokat,
hogy végre dönts és nálam élj.
Örök kettős élet,
itt harcol más is érted.
Kié a legjobb éned?
Már sok időt kaptál,
bármit is adnál…
Nem kell! Valaki másé…
MARADOK MÉG
(Zene: Rakonczai Viktor)
Mérföldek tengerén
ha rám hangolsz, elkísérlek.
S hangom míg célhoz ér,
szólamként benned ébred…
Ha hallasz, míg hallgatod,
s érzed, hogy én mit érzek,
s mindaz mit gondolok
egyszer majd benned ébred…
Harcolnom volt miért!
S nincs ár, mit meg nem ért!
S ha van még, még mit adhatnék,
maradok még…
Ha hoz valamit a holnapod,
s benne én is megmaradtam,
s ha így kicsit is ott vagyok
néhány apró mozdulatban…
S ha rég nem akarod hinni már
hangom hallva mégis érzed:
rád „Valahol egy Férfi vár”
s könnyebb lesz az ébredésed….
Harcolnom volt miért!
S nincs ár, mit meg nem ért!
S ha van még, még mit adhatnék,
maradok még…
GOOD BYE
(Zene: Rakonczai Viktor)
Csak havazás –
ez hát a tél, és nem volt soha más.
S a hulló hó,
mint puha takaró;
s mit betakar: mindegy miért,
de véget ért,
csak kis időre szólt.
Ha fáj is, mondd, hogy vége, ennyi volt!
Mert jön a nyár –
kitisztul ég és láthatár.
S ha majd múlik a szerelem,
ott marad a szíveden,
ha nem is látod már;
mint nappal fenn a Hold.
Hát bátran mondd, ha vége: ennyi volt!
Csak körforgás –
ez hát az élet, nem lesz soha más.
Mert véget ér
minden ősz és tél,
a tavasz és a nyár….
Hát mondd, hogy nem is fáj,
good bye!
TÉPD SZÉT!
Sasszemek őrzik minden léptedet,
s ha messze vágysz, máris mondják: nem lehet!
Ha engeded, mindig lesz egy hang,
ami szól, hogyha lépsz:
vigyázz, rossz fele mész!
A sok szabály, mint hűvös fémbilincs
lelakatol, és már érzed, kulcsa sincs.
Ha menni vágysz, mért is gátol meg akadály,
vagy egy zár, vagy egy régi szabály.
Gyerünk már!
Tépd szét!
Tudd, hogy nincs „kell” és nincs „muszáj”,
a láncokért sohase kár.
Hát inkább
tépd szét!
és bátran lépd át a sok határt,
ha akarod, te hozod az új szabályt.
Bárhol élhetsz korlátok között,
az ég alatt, vagy a zárt ajtók mögött.
De szabadon élsz,
hogyha nem félsz dönteni majd,
mikor szíved a tűz fele hajt.
El ne hidd, hogy nincs itt sok szavad,
ha ebben élsz, elveszíted önmagad.
Ha nem hagyod, meg nem állíthat soha már
sem egy zár, sem egy régi szabály.
Gyerünk már!
Tépd szét!…
Lépned kell, nincs már sok idő,
nem várhatsz, győz a túlerő,
s ott állsz majd hirtelen,
és csak kérdezed, hol az életed.
Nem tarthat vissza semmi sem,
nem győz le már a félelem,
Nem kell több lánc, mely fogja
a két kezed, s te csak nézheted.
8-TÓL FÉL 6-IG
(Zene: Florrie Palmer - Morning train)
Reggelente mindig, ha ébred a világ
kelni kell, de minket még visszahúz az ágy.
Vár a munka - tudom, így hát menni kell,
de hogy’ bírom ki addig, míg újra itt leszel.
Már soknak érzem azt is, ha a konyháig kimész,
mert messze lenni tőled túlontúl nehéz.
Gyűlölöm a percet, ha búcsúzol,
nem leszek csak éjjel újra jól.
Rád várok 8-tól fél 6-ig
fél 6-tól jó lesz hajnalig,
Bár reggel mindig útra kelsz,
Éjjel majd újból ölelsz.
Rád várok 8-tól fél 6-ig
fél 6-tól jó lesz hajnalig.
Pár óra csak, míg nem vagy itt,
bár 200 évnek tűnik.
Lenne dolgom bőven, de semmit nem teszek,
úgyse' köt le semmi, ha nem vagyok veled.
Csak bámulom az utcát, hogy jössz-e már,
s gyűlölöm az órát, mert olyan lassan jár.
Rád várok 8-tól fél 6-ig...
Elhinni nem merem, de itt vagy végre mellettem.
És mindent elmesélsz, ami történt nélkülem.
Később eléget majd elevenen a tűz.
És tudom jól - ilyenkor,
hogy minden így van jól.
CSODA AZ ÉLET
(Zene: Deseő Balázs)
Amikor néha ébren álmodozom
csodára várva, hűvös hajnalokon,
vinne a szomorúság, de egy hang szól rám,
és kér, hogy mondjam el, mi a baj, mért fáj.
(Vocal: Na gyere, mondd csak el mi a baj, mért fáj!)
Hol van a boldogság? - (Hisz itt van, ami kell!)
Mondd meg hol! - (Gyere, ébredj fel!)
Ha mindig valami mást keresel,
tudod, hány gyönyörű napot vesztesz el?!
Csoda az élet, már mást nem is érzek,
itt vagy, ez bőven elég,
ennél nincs is több!
A Föld és az Ég, te meg én –
mire vágynék?
Minden amit akarok, rég az enyém.
Otthonról minden reggel elrohanunk,
és közben néhány földrészt körbefutunk.
Valamit hajszolunk, nem is tudjuk már,
Miről is szóltak álmaink hajdanán.
Sohase kellett más: - (Csak te, és neked én!)
De bármily szép, - (Nem is látjuk rég),
Mert folyton keresünk és kutatunk,
Pedig minden itt van, amit álmodtunk.
Csoda az élet, már mást nem is érzek...
Lehet, hogy néha fel se tűnik, ami jó,
oly nyilvánvaló!
S ha itt van már,
miért futnál, mondd valami más után!
KESERŰ MÉZ
(Zene: Pély Barnabás/Romhányi Áron)
Egy lépés, amitől félsz nagyon
kérdés, amire válasz nincs, tudom.
Csak, ha már túl vagy a holnapon.
Úgysem tudod, hogy mennyit ér
míg játszod, de mikor végül véget ér,
ami vár, lehet, hogy túl nagy ár.
Jó, ami jó – ha nem is szemmel látható.
Néha üres a szín, s lehet édes a kín,
és a rossz út járható.
Ilyen ez a
keserű méz;
amíg élsz, nem számít,
hogy a tűz után jön a sodró árvíz.
Keserű méz -
amíg érzel, mindegy milyen
rossz vagy jó az íz.
A túl szép lehet, hogy túl nehéz,
néha így nem is édes már a méz.
S bármi volt, csak tűz, mit a víz elolt.
De nincsen keserű tévedés,
mert minden ilyen egy újabb ébredés.
Kicsit fáj, de érted, ha ott vagy már.
Jó, ami jó…
Ilyen ez a keserű méz…
Csakis érezz, sose kérdezd milyen,
sok a válasz, te csak válaszd: igen!
VONZÓ SZOMSZÉD
(Zene: Szentmihályi Gábor/Éry Balázs/Bon-Bon)
Nemrég egy szintre költöztünk
és folyton egymásba ütköztünk.
Jól láttam én, hogy ahányszor erre sétáltál a kutyáddal
felnéztél nyomban,
de közben én bátran
a függöny mögé bújtam gyorsan.
Döntsd el kedves szomszéd,
lépünk most, vagy játsszunk még!
Hidd el, futnék hozzád,
úgysem gond a távolság.
Jó egy vonzó szomszéd,
kár, hogy mindez játék még.
Nap mint nap látsz,
s én látom hol jársz,
hát mondd miért vársz.
Látom, elmúlt már reggel négy,
a zajból hallom, hogy fenn vagy még.
Kérdezném rég,
mért választ engem tőled el egy téglafal,
hát hozd fel a postám
vagy kérdd el a létrám,
csak zörgess már át egyszer hozzám!
MINDHALÁLIG MELLETTEM
(Zene: Rakonczai Viktor)
Ugyanúgy minden új napon
futok végig a városon,
s e monoton világ már
egyre többet kér.
S ha semmi nincs már a zsebemben,
de te látszol a szememben,
mégis szép a reggel,
veled bárhogy ér.
S ha nem látnám többé,
hogy felkel a Nap,
s hogy olvad a jég,
de tudnám, hogy vársz rám
a felhők alatt,
az nekem elég.
Hát bárhol és
bárhogy
ébredj és
álmodj
mindhalálig mellettem,
s nem hiába léteztem.
A földön,
s az égben,
a ködben,
s a fényben
mindhalálig érezzem,
hogy semmi nincs, mit vesztettem.
Ha minden tervem a porba hull,
azt csak egy gondolat éli túl,
hogy milyen lesz az érzés,
mikor átfogsz majd.
Amit hordozok magamban,
ami nincs benne szavakban,
de valahányszor látlak,
tudom sírig tart.
S ha nem látnám…
KELL MÉG! - Duett Pély Barnával
Kell még
az a lobbanás –
az a vágy, az a fény, mit egy csókod olt belém.
Kell még
az az áradás –
az a tűz, az a láz, mivel hozzám érni vágysz.
Kell, hogy lelked bűvkörébe hajts,
hogy fulladásig átölelve tarts.
Túl az éjszakán, s az év négy évszakán.
De azt hiszem, még ennyi sem elég...
Kell még
az a napsütés –
ami vagy, és amit ad veled minden pillanat.
Kell még
ó, az az érzés
ami volt, és ami lett, ami együtt tart veled.
Kell belőled szív és érzelem,
s hogy minden árral szembe ússz velem.
Így akarlak én, száz év száz telén.
De azt hiszem, még ennyi sem elég....
Mert kell, amíg csak létezem,
túl a földi léten,
de azt hiszem, még ennyi sem elég.
Sosem elég. Kell, kell még!