Kérdések és válaszok
Valahányszor kiderül egy társaságban, hogy mivel foglalkozom, szinte mindenki ugyanazokra a részletekre kíváncsi. Ezért most leírok néhány kérdést, amely a legtöbb embert érdekelte az elmúlt években és a válaszokat, amiket adni szoktam rájuk.
„Mi van előbb: a dal vagy a szöveg?”
„És ez hogy van, csak leülsz és jön?”
„Szerintem az nem is igazi előadó,
aki mással íratja meg a szövegeit”
„Miért van ennyi gagyi szöveg?”
„Nem zavar, hogy senki nem tudja, ki vagy?”
SZÖVEGÍRÁSI TANÁCSOK
- a kedves fórumozóknak
„Mi van előbb: a dal vagy a szöveg?”
Megbízott szövegíró esetében rendszerint a dal van előbb. Kapunk egy demó felvételt, amin a zeneszerző által megírt dallam és ritmus felénekelve vagy hangszerrel feljátszva már készen megtalálható. Ideális esetben az énekes maga énekli fel, lalázva vagy halandzsa angollal – néha igazi angollal. Erre a megadott ritmikára kell a magyar szöveget ráírnunk, lehetőség szerint kevés változtatással, hogy a dal magyar szöveggel elénekelve a lehető legjobban hasonlítson a zeneszerző által megálmodott dalra.
„És ez hogy van, csak leülsz és jön?”
Van ilyen is, de nem túl gyakran. Hogy milyen gyorsan és milyen ötletességgel tudok írni, az leginkább a dalon múlik. Az írás általában egy ötlettel kezdődik, amit felépítek egy struktúra szerint és hosszabb vagy rövidebb idő alatt kidolgozom. A másik lényeges momentum az előadó személye. Ha karakteres és érdekes ember, akinek nem csak a siker fontos, hanem az is, hogy maradandót és igényeset alkosson, akkor gyorsan és nagyon jó érzéssel dolgozunk együtt. Az viszont, hogy egy új téma vagy ötlet mennyire hamar üti fel a fejét, az teljesen kiszámíthatatlan és változó.
Senkit nem áltatnék azzal, hogy ez a munka izgalmas, de amikor egyszer-egyszer leírhatunk számunkra fontos dolgokat, az semmivel sem összehasonlítható érzés.
„Kiről szólnak a dalok?”
Valaki azt mondja, a szövegíró magát írja meg és az előadó azonosulva a leírt gondolatokkal magáénak érzi és elénekli a dalt. Nyilván ez a legjobb eset, de velem meglehetősen ritkán fordul elő. Nekem fontos az, hogy az előadó miről énekel szívesen, milyen a gondolatvilága, a kifejezésmódja és inkább alkalmazkodom hozzá, vagyis őt írom meg. Sokszor előfordul, hogy az énekes elmesél egy saját történetet és az én dolgom az, hogy énekelhető formába öntsem. Persze annál nincs jobb, mint amikor egy velem megtörtént eseményt visszahallhatok a rádióból. Sokszor üzenek így valakinek, ez az egyik legjobb érzés a világon. Titokzatos, izgalmas!
„Szerintem az nem is igazi előadó, aki mással íratja meg a szövegeit”
Ezzel egyáltalán nem értek egyet, szerintem egy tehetséges előadónak éppúgy nem feltétlenül kell tudnia az összes hangszerfajtán játszani, ahogy szövegírónak sem kell lennie. Ez ugyanolyan szakma, mint a többi, számtalan fortéllyal, amin elcsúszhat az, aki nem ismeri őket.. Ahogy mindenki ki tudja magát sminkelni és tud magának jó frizurát csinálni, mégis a fontos pillanatokban profikra bízzák ezt, még akkor is, ha a fejükben van kialakult kép arról, amit szeretnének. A lényeg inkább, hogy egy előadónak legyenek elképzelései, gondolatai saját magáról és a produkciójáról, és legyen türelme megtalálni az azokhoz leginkább megfelelő profikat, akikre rábízhatja a megvalósítást. Ettől csak gazdagabb lesz egy előadó, de kevesebb semmiképpen nem lesz annál, aki maga írja dalait, szövegeit.
„Miért van ennyi gagyi dalszöveg?”
Nem tudható, hogy az igények vagy épp a kínálat-e az oka. De az biztos, hogy az utóbbi évtizedben a könnyebb és egyszerűbb dolgok gyorsabban utat találnak a fogyasztókhoz. Amin gondolkodni, amihez művelődni kell, ami érzelmeket kavar, azokat nehezebb befogadni és sok ember nem is teszi szívesen. Ha egy dallam vagy egy mondat első hallásra nem ül be a fülbe, vagy nem érthető, akkor az ember más csatornára kapcsol, továbblép. Következésképp anyagilag nem térül meg, senki nem fektet bele, nem kockáztat. Persze van értéket kereső réteg is, nekik nehezebb a dolguk és az őket kiszolgáló zenészeknek és szövegíróknak is jóval problémásabb a megélhetés. De látok előremutató jeleket és javuló tendenciát ezen a területen is.
„És tényleg ők énekelnek?”
A „tátika” korszaknak jó ideje már vége, a kirakat-előadók elhagyták a pályát, vagy elmentek énektanárhoz. Úgy tudom, a piacon jelenleg mindenki vállalja az énekhangját – bármilyen legyen is az.
Élő koncertekből szerencsére sok van, de azt nem minden koncerthelyszín tudja kifizetni. Ezért a zenekarok sokat járnak playback fellépésre. Ez nem rossz dolog! A szórakozóhelyek nagy részében a technikai lehetőségek sem engedik meg, hogy az énekesek élőben is élvezhetően szólalhassanak meg. Ennek ellenére van olyan, aki mindig élőben énekel, csupán az alap szól cd-ről.
„És ebből meg lehet élni?”
Azt nem tudom, hogy mások hogyan élnek, de az biztos, hogy írni nem elég.
Évi két-három slágerre szükség van ahhoz, hogy az ember megéljen csupán ebből.
„Nem zavar, hogy senki nem tudja, ki vagy?”
Kicsit sem. Számomra sokkal élvezetesebb a háttérből segíteni, figyelni a színpadon állókat. Jó érzés, hogy számítanak rám, hogy egy énekes közvetíti a gondolataimat. Egyedül akkor érzem kissé furán magam, amikor egy üzletben megszólal egy dalom, amit a körülöttem álló ismeretlenek énekelnek. Ilyenkor nagyon nehéz magamban tartani, hogy ezek a gondolatok tőlem származnak. De csak mosolygok, magamban – ahogy általában. Ez a fajta művészet olykor magányosságra kárhoztat.
SZÖVEGÍRÁSI TANÁCSOK
- a kedves fórumozóknak
A szövegírásnak többféle módja van. Ha valaki csak késztetést érez és szeretne írni, bármelyik külföldi vagy magyar dalra megteheti gyakorlásképp. Vagy írhat egy verset, amit később megzenésít – ha van zenei képzettsége. Sok dalszerző együtt írja a dalt és a szöveget, és egymáshoz alakítja őket.
Ha valaki kifejezetten meg akar tanulni szöveget írni, az kezdjen először talán egy külföldi dallal, hogy ne zavarja meg a kész magyar szöveg, mert az úgy elég nehéz.
A dalszövegírás legfontosabb szabálya, hogy a zene ritmusának meg kell egyeznie a szavak ritmusával, és nem lehet eltérni a szó eredeti magyar hangsúlyától. Pontosan úgy kell hangozzon a dalban énekelve, mint ahogy kimondanánk beszélgetés közben. Ezen kívül a szótagszámnak is egyezni kell, bár azon esetenként lehet változtatni, ez csak attól függ, mire készül az adott dal.
Általában azért nagyon nehéz, mert hiába van egy eredeti, jó gondolatod, a ritmus sokszor ellenáll neki, valahogy nem fér rá. Ezért tart aránylag sokáig, míg megszületik egy szöveg. Rengeteget kell rajta faragni, eldobni, újat keresni, stb.. hogy passzoljon a ritmikára. És akkor még jönnek a rímek is.. az is fontos, hogy ne csak a magánhangzók csengjenek össze, hanem nagyjából a mássalhangzók is. Például az nem szép rím, hogy feléd – elérsz, annál sokkal szebb lehet az, hogy feléd – tiéd, vagy feléd – kiég. Nem kell ugyanannak lennie, de hasonló hangzású mássalhangzó legyen.
Ezeken túl még az is nagyon fontos, hogy a téma, és a leírt szavak harmóniában legyenek a dal hangulatával és annak a személyiségével, aki énekli.