Dalok, amiket majdnem én írtam...



Előfordul, hogy egy-egy dalra többféle verzió születik, akár több különböző szövegírótól is. Az, hogy végül melyik lesz a végleges, azon múlik, hogy az előadónak melyik tetszik legjobban.

Csupán az érdekesség kedvéért itt van néhány olyan dal, amelyre én is írtam egy verziót, de végül nem az én szövegem volt a befutó. 

Semmiképp nem szeretném összehasonlítani a szövegeket, kérem, hogy senki se tegye!
Célom mindössze annyi, hogy megmutassam, különböző emberek mennyire különböző témájú szövegeket írnak ugyanarra a dalra. 

(Ha valahol nem sikerül az ismert dallamra ráénekelni ezeket a sorokat, az azért van, mert a zeneszerzők olykor változtatnak az eredeti ritmikán a szöveg kedvéért.)

 

United: Hajnalban még a nap is más

Zanzibár: Szólj már!

Király Linda: És mégis

Zséda: Csókolj forró nyár!

Szekeres Adrien: Engedd hát!

Kovácsovics Fruzsina: Nevet a világ

 

 


 

 

 

UNITED: HAJNALBAN MÉG A NAP IS MÁS
szöveg: BORVÁRI LÁSZLÓ

 

Mivel a United zenei világa nagyon közel állt hozzám, már régóta szerettem volna a fiúkkal dolgozni. Ez volt az első dal, amit adtak nekem, de valahogy nem éreztem magaménak. Így nem is voltam meglepve, hogy nem érezték benne az erőt,  hiszen én magam sem voltam a végeredménnyel elégedett. Szerencsére a következő lemeznél már sokkal közelebb kerültek egymáshoz az igények, a kicsit komolyabb dalokhoz jobban illett a gondolatvilágom. 

 

Az én verzióm:

Hajnali fény

 

 

Elhagyjuk éjjel a színpadot,

 

hosszú az út, hát indulunk.

Miért is várnánk a holnapot,

amikor máris ott vagyunk.    

 

Ahogy felkel a nap,

együtt látjuk még,

s ami mindig más,

az a városkép.

Ez a hely rajta sincs tán a térképen,

de ez mindegy, azt hiszem,

 

mert Minden fénye csak nekünk ég,

s közben múlik a sötétség.

Míg a város alszik, a hajnali fény

minket együtt ér.

 

A város fénye csak nekünk ég,

és négyen látjuk a napot még.

A legjobb az, hogy a hajnali fény

minket együtt ér.

 

Kisüt a nap, mire megjövünk,

s mindenki fényben alszik el.

Már tart az éj, mikor ébredünk

és nekünk újból menni kell.

 

Ahogy felkel a nap

megint látjuk majd,

és semmi nincs,

ami távol tart.

Mindig más az a hely,

hol az éj elszáll,

de minket ott talál.


 


ZANZIBÁR: SZÓLJ MÁR!
szöveg: Nagy Gábor/Orbán Tamás

 

Erre a dalra mindössze néhány órát kaptam, ráadásul a Szólj már! felénekelt, kész verziójára kellett írnom… aki valaha is próbált már egy meglévő szöveg helyett néhány óra alatt egy teljesen újat írni, az tudja, hogy mennyire nehéz elvonatkoztatni attól, ami már együtt szól a dallal. Igazából csak azért vállaltam el, mert tiszteltem a zenekart, de nem állt hozzám közel a zenei világ, így nem csodálkoztam, hogy végül a saját verziójuknál maradtak.

 
Védj meg!

 

Könnyű volt reggel felébrednem,

tudtam, majd itt alszol el.

Gyönyörű volt – kicsit hinnem,                          

hogy máshol már úgysem leszel.

 

De tudtam jól,

néha menned kell,

hogy máshol ér

az új reggel. 

 

Most itt van még minden,

de lassan már érzem,

hogy rám tör a félelem.

 

Mi lesz nélküled?

Könnyű úgy, ha látlak téged,

de zord a világ minden perce távol tőled.

 

Védj meg!

A szívedtől messze félek.

Ha elmész, nem véd meg

a világon senki sem.

 

Védj meg!

A szívedtől messze félek.

Bárhol jársz, védj meg!

Mert van már mit vesztenem.

 

Alszik a város

és én nézlek boldogan.

Míg tart az éjjel,

addig itt vagy biztosan.

 

De reggel, hogyha hív az élet,

itt hagysz nyugtalan.

S ha valami fáj majd, nem segíthetsz,

ott leszek egymagam!

 

 


 

KIRÁLY LINDA: ÉS MÉGIS
szöveg: Major Eszter – Szabó Ági

 

Eredetileg ezt a szöveget Auth Csillának írtam, de úgy alakult, hogy végül nem került rá a Szerelem az esetem c. lemezére. Egyszer csak Major Eszti gondolataival átalakítva Linda lemezén hallottam viszont…

 

Az én verzióm ez volt:

Mégis….

 

Néha kell

arra lépni, hol más nem jár,

és megtenni, mit nem tettünk még.

Néha jó

meg se látni, hogy másnak fáj,

és menni, hogyha máshol lennénk.

 

Néha vársz egy szót, s én hallgatok,

néha mást ígérek - s mást adok,

s néha könnyen mondom, többé nem látsz…

 

És mégis pont úgy vágysz még rám, - mint régen

s pont úgy bújsz hozzám,   - hogy értsem,

miért vagy mégis mellettem,

és harcolsz értem.

 

Mert mégis pont úgy vágysz még rám, - mint régen

s pont úgy bújsz hozzám,   - már érzem,

jó, hogy itt vagy mellettem,

és harcolsz értem.  – S bízol bennem.

 

Néha hívsz,

és csak vársz, mert nem jövök el,

s hogy hol jártam, te nem kérdeznéd.

 

És te szólsz,

hogy mindig tudjam, merre leszel.

Hogy számíthassak rád, úgy mint rég.

 

Én mondanám, hogy jó veled,

hogy egy perc is túl sok nélküled,                            

de túl sok mindent őrzök rég,

mit nem mondtam még.

Te vagy, aki bárki másnál jobban ért,

kit el nem hagynék semmiért…

De bármit érzek,                                                     

kimondani félek.                                                           

 

És mégis pont úgy vágysz még rám, - mint régen…

….

ahogy régen képzeltem –

védesz engem,

tudom, bármit vétkeztem –

harcolsz értem,

pont úgy, mint rég.

 

 

 

ZSÉDA - CSÓKOLJ FORRÓ NYÁR
Szöveg: Valla Attila

 

Ebből is látható, hogy minden dal mást és mást üzen a szövegíróknak. Nekem határozottan azt súgta, hogy olyan témát válasszak, ami nem feltétlenül az emberi kapcsolatokról szól, hiszen számomra teljesen más rezgést hordozott. Parányival filozofikusabb, életünk apró gondjait átölelő gondolatot kerestem, valamiféle kulcsot azokhoz, ami végül abban a témában forrt ki, hogy a problémáktól való eltávolodás néha az egyetlen megoldás a tisztánlátásra. Attila pedig teljesen más megközelítésből, forró hangulatú, szerelmes szöveget írt rá.

Egyébként a szöveg nagy örömömre nem maradt fiókban, Pély Barnáék új zenéjével Tóth Vera második lemezén hallható.

 

Az én verzióm: 

Könnyű pillantás

 

Ideje lépni,

ha más néz rád a tükörből.

Ideje látni, hogy mi jár az élettől.

 

A városkép

sose látszik lenn,

de ha feljebb mész,

csodaszép;

 

A távolság,

mitől néha szebb a világ.

 

Könnyű pillantás -

kell, hogy többet láss az álmodból.

Fentről minden más,

minden tévedés csak pont a távolból.

 

 

 

 

SZEKERES ADRIEN: ENGEDD HÁT!
szöveg: Szekeres Adrien

 

Ez egy olyan eset volt, amikor nagyon szomorú voltam, hogy nem az én gondolataimmal került lemezre egy dal. Az okát sem tudom pontosan, mert Adrienéknek eleinte ugyanúgy tetszett a szöveg... talán a kiadó érezte merésznek, nem tudható. De szilárdan hittem, hogy zene és szöveg itt karmikusan egymáshoz tartozik. Sajnos az ilyen esetekben még évek múlva is képes vagyok azon bánkódni, hogy a világ pár percig nem az elrendelt sínpárján haladt...

Sokat segített az érzéseimen, hogy a 2006-ban készített szerzői lemezemre végül én magam felénekelhettem a saját verziómat. Emellett Dobrády Ákos e lemez meghallgatása után felhívott és megígérte, hogy megpróbál írni a szövegre egy szép dalt. Remélem, egyszer sikerül.

 

Az enyém: 

Üvegcipő

 

Mit várt, ki a vár tornyában élt?

Csak állt, s boldog órákat remélt.

 

Így volt! – Kopott múltból álmodtam jövőt,

tudtam eljössz,  s megtalálod

a rám való üvegcipőt…                                   

 

Azóta örök a mi táncunk,

s ahogyan forogsz velem, úgy szép a világ.

Megtörte ezeréves átkunk,

ledöntve kapuit a bennünk élő vágy.

 

Azóta örök a mi táncunk,

s ahova te viszel, ott már jobb a világ.              

Megtörte ezeréves átkunk,

ledöntve kapuit a bennünk élő vágy.

 

Nem  kért, kit az izzó nap sem ért.

Csak félt fenn, a bánat foglyaként.

 

Így volt! – fel sem néztem a hosszú álomból,

de a harcod, és a csókod felráz a hamuiból…

 

 


 

 

KOVÁCSOVICS FRUZSINA  - NEVET A VILÁG
szöveg: Major Eszter

 

Ezt a szöveget csak azért raktam ide, mert nagyon élveztem megírni. Már volt a dalra kész verzió, csak úgy „hátha van még annál is találóbb” alapon küldték át. Az előadót nem ismertem, semminemű tét vagy felelősség nem nyomta a vállam. Olyan volt ez a munka, mint egy könnyű, kellemes esti randi, ahol minden tökéletes az adott pillanatban, de a folytatás már nincs benne a levegőben.

 

Az én elképzelésem a dalról:

Vadon

 

A felkelő napba nézek…

hol nem jár, csak madár

és csillag kell, hogy hazatalálj.

 

Mert zord vidék, ahol élek

ez mégsem túl nagy ár;

hisz vadon él, ki szabadon jár.   

 

Fáztam – nem óvtak, 

szóltam – még meg sem hallottak! 

S most látom, neked is vágyad,

az egyszerűbb, s igazabb.

 

Vadon a szívem,

érted jött, hogy hazavigyen.

Hát hagyom! Élj velem,

itt vagy már a legjobb helyen. 

 

Itt őrzik jól azt a kincset,

mit csak vadon talál

ki jámbor szívvel, csendesen jár.

 

Mi más elől ma is rejtett,

de jöjj közel, most vár!

Ki sejtette, itt látja is már.

 

Hol féltem – nem védtek,

kértem – még ma sem értenek.

S így lettem a vágyad:

egyszerűbb, s igazabb.