Az életünk egy vonat,
mi rajtunk robog át.
S mi szétgurultunk vakon –
apró darabkák.

Csak ha átölellek s átölelsz te is,
úgy lesz élhetőbb.
Mert egybeolvad újra,
mit szétszakít a föld.       

Óh óh, hát így vált szét,
mi egy volt rég. 
De nem kell más,
hogy hazaérj…

Ismerj rám – egy egyszerű szóból!
Ismerj fel, a távoli múltból!
Fűzd össze félbetépett lényem,
fentről százfelé szórt énem!
Minden részt, mit látsz ma belőlem,
már ismersz régen.        

Jönni testbe rejtve, fázva
újabb hibákért.
Hogy életekbe zárva
mindig újrakezdjük – egymásért.
Hát így vált szét,
mi egy volt rég. 
Mondd, hány kell még, 
hogy hazaérj?

Ismerj rám – egy egyszerű szóból…..,
….már ismersz régen.  – A fényem…  

Láss át a lelkünk fátylán!
Szálj túl a lét falán!

Ismerj rám – és ott leszünk újból…
Ismerj fel, a távoli múltból.
Fűzd össze félbetépett lényem,
fentről százfelé szórt énem!
Minden rész, mit látsz ma belőlem,
a létem – a fényem.