2010.
|
Ez a zenekar az évek alatt kedvencemmé vált. A dalok, a dalszövegek és a muzsikusok
elvarázsolnak akár koncerten, akár itthon hallgatom őket. Boldog vagyok, ha egy
rendezvényen meghallom valamelyiket, mert profi, táncolható, stílusos és közérthetősége
ellenére kifejezetten tartalmas.
Nagyon büszke vagyok, hogy két szöveget is írhattam nekik, a Csak egy dal pedig igazán
előkelő helyet foglal el a szívemben. Azon ritka dalok egyike, amelyet saját érzéseimmel
tölthettem meg. Nagy boldogság ilyen tehetséges emberek előadásában hallgatni.
https://www.youtube.com/watch?v=rgmNXheiekM&feature=youtu.be
CSAK EGY DAL
Zene: Elek Norbert
Nincs kis szerelem –
csak seb szíveden.
Mi hangtalan kér,
hogy már új ne legyen.
Nincs kis tűz, ha ég.
Ha ég, porig ég.
S ahogy éled, vele ébred
a vég.
És mégis.. fékevesztve futok hozzád.
Vak vággyal félrelökve száz akadályt.
Ha csak egyszer, azt se bánom.
Ha megöl úgy fáj, hát csak fájjon!
Kell, hogy átölelj. Bármi áron.
S az élet bármely arca néz ma ránk
szépnek látom a lelked tükrén át.
És így más vagyok tán én is
s a világ is szép, mégis –
amíg bennem élsz…
Nincs kis szenvedély –
csak elrohant éj.
Pár eltitkolt szó,
s vele eltűnt esély.
Nincs kis változás.
Ha más, nagyon más.
Sok a kétely,
s nagy a mélység, hogy beleláss.
És mégis.. fékevesztve futok hozzád.
Vak vággyal félrelökve száz akadályt.
Ha csak egyszer, azt se bánom.
Ha megöl úgy fáj, hát csak fájjon!
Kell, hogy átölelj. Bármi áron. (Csak ezt várom)
S az élet bármely arca néz ma ránk
szépnek látom a lelked tükrén át. (Te másképpen látsz)
És így más vagyok tán én is
s a világ is szép, mégis.
Amíg bennem élsz
S ha győz a józan ész…
Ha minden így van jól…
Ha nem több, csak egy dal - mi rólunk szól...
Van ez az arc,
és van a mosoly.
Mi bűvös fénnyel ajkain táncol.
Mindez rég az övé.
És senki se lát mögé.
Van ez a dal,
s a hang ami szól –
szenvedélye elvisz a mából.
És hogy miért az övé?
Senki se lát mögé.
S ez a szív,
soha nem fél
s nem ígér.
Bolond vággyal se vár.
Nem is kér,
nem is fáj.
Mert azt úgysem látod már.
Könnyű e sors,
csillogón szép.
A bánat itt csak percekig vendég.
És csak ez az övé –
ha sohase látsz mögé.
Van ez az éj,
s egy boldog szempár.
Mit elvakít a szüntelen fényár.
S ez már mindig övé.
Mert sohasem látsz mögé.
S ez a szív,
soha nem fél
s nem ígér.
Bolond vággyal se vár.
Nem is kér,
nem is fáj.
Mert azt úgysem látod már.