 |
|
(Sebők Anikó, Berta Claudia, Hegyesi Réka, Pályka Betty)
Bár a C’est La Vie buli-együttesnek számított, a második lemezüknél már megpróbáltak kitörni a skatulyájukból, így a zeneszerző, Jakab Gyuri és én is igyekeztem tartalmasabbá tenni a produkciót. Kár, hogy a közönséghez nem jutott el – szerethető, jó dalok születtek.
Nagyon megrázott, amikor Sebők Anikó, a zenekar egyik énekesnője 2005. július 22-én egy könnyebb autóbaleset fel nem ismert szövődménye következtében életét vesztette.
* A lemezkészítés ideje alatt egy számomra nagyon fontos lény távozott a világról. A Nélküled c. dalt az ő elvesztése ihlette.
NÉLKÜLED
(Zene: Jakab György)
Sötét szobám falán egy árnyék
ez maradt csupán: ébredő magány.
Ne menj, ne menj, ne menj, ne menj -
mondanám,
de késő,
érzem, elszakít az elfutó idő.
Nélküled már nem harcolok
Sose tudom, nem tudom majd hol leszel!
Nélküled már nem szárnyalok
- Húz a sötét, süllyedek a mélyben el!
Nélküled már csak hallgatok
- Ami vagyok, érted volt és csak neked.
Nem vagy, így már én sem vagyok.
- Ködbe veszek, semmi leszek nélküled.
A hűvös őrzi még mindenen a lelked,
s bánat fonja át tested illatát.
Miért, miért, miért, miért,
nem felelsz többé?
Folyton kérdem én,
bár úgysem érteném.
TÚL SZÉP
(Zene: Jakab György)
Most, hogy rám talált, már minden más
ha látom,
érzem, hogy szép ez, mint egy álom.
Mindig így lesz - bárcsak elhinném,
de újból
rám tör sok régi kép a múltból.
Ki szívemben mélyre jutott,
csak eljött és már ott sem volt.
Most bármilyen szép, az a baj,
hogy félek, ő is éppúgy elhagy majd.
Félig öröm - félig bánat,
még túl szép ez, hogy jó is legyen.
Meddig igaz, s honnan látszat?
Most tényleg ő a herceg,
- vagy játszik, aztán elmegy.
Félig öröm - félig bánat,
még túl szép ez, hogy jó is legyen.
Meddig igaz, s honnan látszat?
Most tényleg ő a herceg,
- vagy játszik, aztán elmegy.
Jobb, ha nem túl sok az érzelem,
úgy nem fáj.
Nem rossz ha megbánt, és ha nincs már.
De mindig más, amit a szívem súg:
hát hidd el!
Most végre minden jó, ne rontsd el!
Ki szívemben mélyre jutott,
csak eljött és már ott sem volt.
Most bármilyen szép, az a baj,
hogy félek, ő is éppúgy elhagy majd.
CSAK ÚGY GYERE!
(Zene: Jakab György)
Bár vállalom,
még fáj nagyon,
hogy sajnálnom kell múltam egy-egy szerepét.
pedig régen a múlté.
Már más vagyok,
és mást adok:
testem, lelkem, szívem minden melegét.
és csak számodra kérdés,
hogy több vagyok egy testnél,
több egy könnyű estnél,
fáj, hogy ennyit vársz, és csak ennyit látsz.
Nem csak porhüvelyből állok,
és én is többet várok:
lásd a lelkemet,
s minden színemet.
És ha jó így, légy enyém!
Csak úgy gyere, ha tényleg kellek én.
Ha úgy érzed, hogy bennem már hiszel,
csak úgy gyere, vagy inkább mást ölelj!
Már nem kell, aki félig lesz enyém,
csak úgy gyere, ha tényleg kellek én.
Ha úgy érzed, hogy bennem már hiszel,
csak úgy gyere, vagy inkább mást ölelj!
Így jó nagyon,
már nem hagyom,
lelkem nélkül testem többé nem adom.
És jól tudom
egy szép napon
eljön majd, ki túljut minden falamon.
hogyha hívom, s várom.
Mert több vagyok egy testnél...
ENGEDJ EL!
(Zene: Jakab György)
Rám tehettél súlyos láncokat,
hagytam én, hisz jó volt még.
Nem találod már a kulcsokat,
félek el is dobtad rég.
Mennék már,
de óv sok zár,
így csak várom én,
hogy szabadon engedj végre
ó, ki a fényre!
Ébredj fel,
s engedj el,
nincs már visszaút,
gyönyörű volt, csak vége.
Engedj el végre!
Szelíd rabság volt és jó nagyon,
mindig úgy vigyáztál rám!
De bármily szép is volt az oltalom,
rács és börtön már csupán.
Mennék már…
Bárhogy őrzöl, jobb ha elhiszed,
a hét lakat már úgysem véd.
Ha másra vágyom, úgyis elmegyek,
de mért kell harc és mért kell vér?!
PUSZTÍTÓ TŰZ
(Zene: Jakab György)
Idegen a parfümillat -
tőled száll felém.
Tudom sose csal a látszat,
minden értek én…
Pusztító tűz
más ágyba űz,
így hullik szét,
mind, ami szép.
Szívemben ég,
száz kínzó kép,
így választ szét
minket az éj.
Tudod, buta ez a lépés,
látom, rég bánod már.
Mi az oka, az a kérdés.
Rég a test választ, - nincs válasz -, nincs választás.
De ne mondd azt, hogy csak egy éj volt,
nem számít, attól még fáj, éppúgy fáj.
Te is tudod ez a vége,
Köztünk nincs már csak távolság, s így lesz ezután.
MA ÉJJEL
(Zene: Jakab György)
Itt a hajnal,
mi mégsem alszunk még,
minden sejtünk tűzben ég.
Mint egy katlan,
forr a vérünk még,
nincs ma sok és nincs elég.
Fülledt éj;
égig értünk, bármit érzünk
ma nem fáj.
Fülledt éj;
egybeforrtunk, bárkik voltunk
ma nincs már.
Érints még,
- légy a vágyam,
- légy a szárnyam,
- légy az árnyam
ma éjjel.
Olvadj fel,
- légy a vérem,
- légy a vétkem,
- légy a léptem
ma éjjel.
Összeolvadt,
nem lesz többé már
köztünk semmilyen határ.
Mintha ébrednék,
de ugye nem csak álmodtam?
Míg itt vagy, fogj át szorosan!
EGY FÉRFI
(Zene: Jakab György)
Csak párszor láttam, mégis tudtam már,
az élet szebb lesz tőle hétről hétre.
Mindig megvéd, mindig mellém áll.
És mindez így van most már néhány éve.
Egy kicsit más ez, mint ami volt eddig,
Még sosem kaptam senkitől ennyit.
Érzi, amit érzek,
egy férfi aki érti, amit kérek.
Egy férfi, aki nem hős, nem is filmsztár,
egy hétköznapi lény csak, aki rám vár.
Egy férfi aki érzi, amit érzek,
egy férfi aki érti, amit kérek.
Egy férfi, aki nem hős, nem is filmsztár,
egy hétköznapi lény csak, aki rám vár.
Ő ismer engem, mint egy jó barát,
s én mindig bízom benne, bárhol járhat.
Ő mindig vigasztal és megbocsát,
és bármit lépek, tudom úgysem bánt majd.