1999 Sony Music
 |
Ritka értelmes, intelligens ember, aki sosem szűnik meg törődni szellemi és fizikai frissességével. Nagyon élveztem a vele való munkát, a beszélgetéseinket és a felvételeket, és bár kis híján 30 év köztünk a korkülönbség, mégis éreztem, mi volt fontos számára addigi életében, és hogy miről énekelne legszívesebben. Kevesen értékelték annyira a munkámat, mint ő; a legszebb borítóra írt köszönetet is tőle kaptam.
ISMERSZ JÓL
Gyere ülj ide mellém, elmondom, amit tudnod kell:
az életem jó így, s úgy érzem, sose vesztesz el.
De látom rajtad, hogy mégis félsz,
néhány emlékben elvesztél,
pedig más volt rég,
bárcsak elhinnéd!
Nézz csak rám,
érj hozzám,
ne tévedj el,
amit érzel, azt hidd el!
Hangomból
ismersz jól,
ahogy érzel, úgy higgy el,
s ha kínoz a kétely, vagy valami fáj,
sohase félj,
csak bújj hozzám!
Téged az bántott, hogy pár dolgot sose mondtam el.
Nem tudom mért, talán azt hittem, neked tudnod kell.
És maradt jó néhány titkom még,
meg is súgnám, hogyha kérdeznéd,
amit érzek rég,
mért is szégyellném?
Mért hinnéd, hogy bántlak én,
Óó félelmed, ha gyötör kérdezz még,
csak kérdezz még,
és hogyha bennem így is kételkedsz,
hát nem kell szólj, csak ölelj át!
ENGEDJ NÉHA EL!
Lehet, hogy bántlak véletlen,
de elmondom, hogy’ bánj velem:
csukd rám az ajtót, de ha bezársz,
vágyam lesz a szabadulás.
Nekem jó itt - ó érzem én -,
hát póráz nem kell semmiképp,
ki rabbá tenne, elhagyom én,
elsétálok könnyedén.
Nem kell más,
ha arra vágysz, hogy itt maradjak, engedj néha el,
akár százszor, hogyha kell,
aki kockáztat, az sokszor nyer.
Nem kell más,
hidd el, úgyis visszatérek, engedj bátran el,
akár százszor, hogyha kell,
kicsit engedsz, - hidd el -, mindent nyersz!
Bilincsbe vernéd két kezem,
de látod, úgysem engedem,
nekem egy éjjel nem a világ,
mért zárnál hát lakat alá?
Sosem tűrnék, ó láncokat, már látod minden titkomat,
rabruhába én nem bújok, inkább máshol, de szárnyalok.
ÁLMUNK VOLT...
Veled minden más volt, tudom, nem csak néhány éj,
máig tartó furcsa szenvedély
Túl nagy volt a tűz, és néha meg is égtünk tán,
de olyan volt, mit álmodtunk csupán.
Ha nem voltál velem,
s mikor nem fogtad kezem,
vaksötét lett minden hirtelen.
Álmunk volt ez a szép világ,
néha elsodort, s úgy fájt,
de ha egyszer még
újra kezdhetnénk,
ugyanúgy élnénk az életünket
- épp mint rég.
Hisz egy őrült vágy,
visszaűz hozzád,
a szíved hív
és vár.
Érzem, mikor újra látlak, nem múlt el semmi sem
az érzésből, mi áttört mindenen.
Mindegy milyen régen volt, s még hány év múlik el,
mi egymást soha nem felejtjük el.
Más az életünk,
ma már más fogja kezünk,
de néhány érzést őriz még szívünk.
Egyikünk sem tudja már, hogy mért is váltunk szét,
de annyi őrült éjszakát, mondd hogy feledhetnénk?!
VÁRJ MÉG!
(Zene: Szendőfi Péter)
Álltunk lenn az utcán, néztelek, te is a zöldre vártál,
melléd léptem gyorsan, s csak annyit mondtam: tudod, felkavartál.
Zúgott a tavaszi szél, s tudtam én, hogy ez egy őrült éjjel,
Kék szem, szőke haj, erre vágytam, nekem pont ilyen nő kell,
Gyere, rövid az éj,
egy ilyen vágytól sohase félj,
tudod ez nem örökre szól,
de azért érezd magad jól!
Várj még, hova rohansz,
miért baj, hogy az igazat mondtam?
Várj még, haza ne menj,
hidd el, jó leszek, csak gyere velem!
Várj még, hova rohansz,
nincs baj, csak az igazat mondtam!
Várj még, haza ne menj,
hidd el, jó leszek, csak gyere velem!
Gyorsan itt a hajnal, nézlek én, szemedben furcsa bánat,
az éjjelnek itt vége, de néhány éjre azért visszavárlak.
Indulnék is lassan, mennem kell, hisz tudod máshol várnak,
nem búcsúzom végleg, pár nap múlva talán újra látlak.
Az élet csak úgy jó, ha gyors,
a kaland kell, mint a só és a bors,
de tudod, bármennyire szép,
csak ezen „élni” nem elég!
Várj még...
Nézz rám, kedvesem,
és bocsáss meg nekem,
ha máshol töltök egy éjszakát,
attól még a szívemben nincs változás.
AZ ÉLET UTAZÁS
A ház előtt egy taxi áll,
itt lehet már rég, a sofőr feldudál.
Csak egy pár kacat, ennyi az egész,
és a bőrönd már útra kész.
Hátradőlök, a reptér messze még,
vár sok furcsa vágy, s kaland is lesz elég.
A gépen a stewardess úgy üdvözöl,
mint egy régi ismerőst.
Mindegy hol vagyok és miért,
nekem minden város szép,
az élet utazás,
- mindig, mindig más.
Eshet hó vagy fújhat szél,
nekem minden új hely szép,
az élet utazás,
mindig új és más,
ha hív egy utazás,
vár a fél világ.
A gépünk lassan a felhők fölé ér,
hogy tűz a nap! - lent nem is láttam én.
Furcsán fázom, s remeg két kezem,
mint mindig, ha hozzád érkezem.
Még a gép száll velem fenn az égen,
csak néhány perc, és te már vársz ott lenn,
Van bőven erőnk,
de nincs elég időnk,
ahhoz, hogy megmutass minden szép helyet,
ó néhány nap, és néhány éj, mily rövid lehet!
TÚL SOK A 25 ÉV
(Zene: Szendőfi Péter)
Ahányszor látlak én, tudom, hogy újra itt a fény,
vakítasz csendesen, magányom éjsötét egén.
Köztünk oly sok év, baj lesz ez, százszor mondom el,
- és te százszor súgod:
szerelmünk végtelen, nem múlhat - hidd el - éveken.
De mikor majd reszket két kezem,
mondd te akkor hány éves leszel?
Megannyi éjszakán,
rohansz majd álmok után.
Hát értsd meg végre,
jobb ha vége,
túl sok a 25 év.
Hidd el, hogy
bármily szép így,
vonz és szédít,
túl sok a 25 év.
Azt mondod, jó ez így, s hogy mindig itt leszel velem,
és én elhiszem, hisz olyan jó most még nekem.
De parázsló, hűvös alkonyon,
ezer súly hajlott hátamon,
mondd te akkor hol leszel?
Rég másik férfi ölel!
Hát értsd meg végre…
SZÉP SZAVAK!
Úgy ülök itt szemben, mint egy barát, ki épp segít,
elmondom neked, milyen egy férfi, mikor csábít.
Mosolyunk oly édes és a térdeden két kezünk,
eltelik pár perc, s már a lényeghez érkezünk:
nekem új kapcsolat kell,
tudod, épp most váltam el,
és ha bármit kérsz,
nem gond a csillagos ég.
Szép szavak,
el ne hidd őket, csak hazugságok,
szép szavak,
miket egy férfi mond, hogyha nagyon akar!
Szép szavak,
el ne hidd őket, hisz hazugságok,
szép szavak!
Gyönyörű vagy, s édes, és ezt elmondják ezerszer,
s ha csődöt mond a bók, jön a pénz, az autó, az ékszer.
S ha ez sem jött be, súgják, rád a Karib-tenger vár,
néhány fülledt éj, s talán mindig így lesz már.
S a nő már végre szédül,
és ő sikerrel járt végül.
És ha kérdeznéd,
csak súgná: majd hívlak én!
Elmondom most végül, hogy mi a legnagyobb hazugság:
ha azt mondja egy férfi, hogy ő csak egy jó barát.
CSAK ÍGY KELL!
Látod, hogy ha nézel,
hogy bennem forr a vér,
az életem, tudod bármi vár,
csupa tűz és szenvedély.
És hogyha kérded,
hova mennék szívesen,
én azt mondom, hogy bárhová,
csak vidám hely legyen.
Én langyos vízben nem leszek,
akkor inkább elmegyek,
de ha valamit élvezek,
benne látod a szívemet!
Mert élni játszva kell,
fázzak, vagy égjek el,
ilyen az életem:
És csak így kell, csak így kell,
máshogy nem jó, csakis forró szívvel,
csak így kell, csak így kell,
máshogy nem jó, csakis szenvedéllyel.
Nekem akkor jó egy érzés,
hogyha mindig csupa tűz,
és elhagylak, ha nincs már vágy,
mi a két karodba űz.
Én addig teszek mindent,
amíg élvezem,
mert a közömbösség úgy zavar,
hogy szinte fáj nekem.
Legyen sós, vagy legyen édes,
legyen csúnya, legyen álomszép,
legyen őrjítő vagy rémes
de az unalmastól megfulladok én!
AMI FÁJ
A múlt, ahogyan fordult,
látom, hogy fojtogat.
A szíved a gond, látom, hogy sérült,
számolom a foltokat.
Nézd, valaki megbánt,
s valaki megbocsát,
valaki hős, valaki nős,
valaki jó barát.
Annyi minden bántott régen,
de ragyog egy új nap az égen.
Várj, az ami fáj,
tudod, hogy úgysem válhat köddé,
csak kérj, sohase félj,
gyere én el nem hagylak többé
ha szeretnéd.
Nézd, ilyen az élet:
álom és ébredés,
igazi volt, s így belefért minden
csoda és tévedés.
Mindaz, ami elmúlt régen,
miért tart még mindig féken?!
Várj, az ami fáj,
tudod, hogy úgysem válhat köddé,
csak kérj, sohase félj,
gyere én el nem hagylak többé
ha szeretnéd.
Bánkódnod kár,
mi volt elmúlt már,
eljött a nyár,
új élet vár.
Legjobb, ha lépsz,
csak érints, ha félsz,
szólnod sem kell,
csak felejtsd már el!!!
SZÁLLJ VELEM EL!
Bárcsak elmehetnék, ahová csak vágynék,
de ideláncol a föld, pedig én egyre csak szállnék.
Érzem, csak úgy jó, ha száguldunk,
és mindegy, hová jutunk,
fenn minden olyan végtelen,
gyere tarts velem,
hisz látod, hív az ég.
Hát szállj velem el,
az égbe emel a vágy, s egy forró érzés.
Szállj velem el,
minden ami kell nekünk, az ott vár ránk rég.
Mindegy hova megyünk, nem kell cél, csak szándék,
mindez csak veled jó, egyedül mondd minek is szállnék?
Hagyjuk itt ezt az őrült várost,
és mindent, mi mélyre ránt.
Fenn minden olyan végtelen,
s amíg jössz velem,
vigyázok majd rád!
EGYÜTT
Hány év telt el együtt, nem is számoljuk ma már.
Olyan gyorsan elmúlt, jött az év az év után.
Ma ünneplünk és érzem, ez a nap csak rólunk szól,
nem tudhatja senki, ez a mi évfordulónk.
Eltűnődtem párszor, mit is hozzak most neked,
mit adjak, hogy érezd, sosem élnék nélküled.
Egy szép csokor, vagy ékszer, s talán így majd elhiszed
de egy szál virág nem mondja el, hogy milyen szép veled.
Én mondanám, de félek, hogy nincs rá elég szó,
arra, amit érzek, kevés az, hogy jó.
Ezért másképp mondom el, ami még mindig szép:
Hisz vár ránk egy szép, hosszú éj.
A polcon és szívünkben, hever sok-sok szép emlék.
Csak az számít úgyis, hogy hányszor ölelsz még.
...hisz vár ránk egy szép, hosszú éj.
Mi együtt lépünk mindig, s tudjuk, érjünk bárhova,
mi annyi évig nem múlt el, már nem is fog soha.