2006 Rózsa Records
Nem vagyok egy sms-ben szavazgató típus, leginkább azért, mert nem tudom elképzelni, hogy a nézők szavazata bármelyik műsorban különösebben befolyásolná a végeredményt. Verára mégis szavaztam az utolsó döntőben, csak azért, hogy később ne érezzem azt, hogy hittem valakiben és nem tettem érte semmit. Vera nagyon fiatal, és ahogy a többieknek, neki is óriási terhek szakadtak a nyakába. Iszonyú rövid idő alatt kellett felnőnie és olyan szinten produkálnia, mint azon profiknak, akiknek hosszú évek álltak rendelkezésére ehhez.
Nyilvánvaló, hogy le kellett tisztulnia benne ezeknek a történéseknek, meg kellett érnie rá, hogy ami belülről fűti, azt kontroláltan és érzelem-teljesen tudja kifejezésre juttatni. Nagyon nagy tehetség, kivételes hangterjedelemmel, emellett rendkívül szerethető ember.
* A Könnyű pillantást eredetileg a Zséda-Vue lemezre írtam, de ott történt némi koncepció váltás, ezért arról az albumról lemaradt. Vera dalainak felvételei során Pély Barna kitalálta, hogy adjak neki kész szöveget, amit ők megzenésíthetnek. Én ezt választottam, és nagyon örültem, hogy ez a szöveg sem maradt a fiókban.
VALAKI MÁSÉ
(Zene: Elek Norbert/Pély Barnabás)
Nézed az órád nyugtalanul,
valaki vár az éjen túl.
Mondd, még hányszor éljem át?
Egy ideje értem, mit keresel,
hogy ami megvan, miért dobod el.
De az nem valós világ.
Ez örök kettős élet,
itt harcol más is érted.
Kié a legjobb éned?
Már sok időt kaptál,
bármit is adnál…
Nem kell! Valaki másé.
A tested adod, de szíved a vágyé.
Szüntelen kergeted, mégse tiéd, csak
álmaid szigetén.
Nem kell az, ami másé!
A tested adod, de szíved a vágyé.
Tudod, hogy hol fogok osztozni rajtad?!
Álmaid szigetén!
Ma bárki is tarthat karjaiban,
ünnep mindig egyszer van.
Kié majd a legszebb éj?
S akár a tű, mi rég megakadt,
várok és várok új napokat,
hogy végre dönts és nálam élj.
Örök kettős élet,
itt harcol más is érted.
Kié a legjobb éned?
Már sok időt kaptál,
bármit is adnál…
Nem kell! Valaki másé…
KÖNNYŰ PILLANTÁS
(Zene: Mujahid Zoltán/Pély Barnabás)
Ideje lépni,
ha más néz rád a tükörből.
Ideje látni,
hogy mi jár az élettől.
A városkép
sose látszik lenn,
de ha feljebb mész,
csodaszép.
Könnyű pillantás,
néha kell, hogy többet láss
az álmodból.
Fentről minden más,
minden tévedés csak pont a távolból.
Ideje élni -
messze minden szereptől.
Ideje tudni,
hogy mi az, mi felőröl.
Van hogy kell, egy kis távolság,
és mindjárt szebb a nagyvilág!
Könnyű pillantás,
néha kell, hogy többet láss
az álmodból.
Fentről minden más,
minden tévedés csak pont a távolból.
MIÉRT PONT Ő?
(Zene: Romhányi Áron/Pély Barnabás)
Mi az a jó,
mi elszakított tőlem,
mi az új esély,
mit máris benne látsz?
Mi az a kincs,
mit ő adott, hisz én nem,
amit – végig hittem –,
hogy itt is megtalálsz.
Őrültség, nem más!
Mégis akarom,
tudni akarom,
hogyha mindez az én hibám.
Mondd, miért pont ő
foghat éjjel át,
miért ő vigyázhat rád
és bízhat benned, bárhol jársz?
Miért pont ő
bújhat jó közel?
Miért én veszítlek el,
és bennem nem hiszel?
Buta a vágy
és még butább a kérdés,
hisz tudom, nem lehet jobb
senki senkinél.
De minden nap fáj,
hisz tébolyít az érzés,
hogy nálad megszakadt,
mi bennem máig él.
Őrültség, nem más!
Mégis akarom,
tudni akarom,
hátha mégis az én hibám.
Mondd, miért pont ő
foghat éjjel át,
miért ő vigyázhat rád
és bízhat benned, bárhol jársz?
Miért pont ő
bújhat jó közel?
Miért engem árulsz el?
És bennem nem hiszel?
SZAKÍTS, HA BÍRSZ!
(Zene: Romhányi Áron/Pély Barnabás)
Mint egy hosszú lányregény,
hogy véget érjen, nincs remény.
Zsúfolt lapjait a bánat fűzi át.
Hisz úgy már rég a nap se kel,
hogy aznap nem veszítlek el.
Hagynunk kéne már e tűzbe hullt csodát.
Tudom én, van vágy, mi sírig él,
de mondd, minek az út,
mit könnybe fojt a múlt?
Semmit sem ad,
semmit sem ér!
Szakíts ha bírsz!
Nekem nincs erőm,
ha te hívsz és hívsz;
amíg kérsz, jövök én,
s ugyanúgy várok rád.
Szakíts, ha bírsz!
S az a régi lap,
mire rég nem írsz,
legyek én!
S hadd írja más
a többi oldalát!
Miért tart most is, jól tudom,
ez el nem múló vonzalom -
egy boldog perc veled, az más dimenzió.
Ez érvnek szép, de mit remélsz?
hisz jóvátenni túl nehéz
a bánat napjait, mi senkinek se jó.
Tudom én...
Szakíts, ha bírsz...!
Ha itt tarthatnál örökre,
talán megtennéd,
vagy száműznél egy szigetre
hol csak tiéd lennék.
Már itt hagynál, de mégsem lépsz,
az sem baj, ha fáj,
mert elrémít, hogy mással élsz
de hagynunk kéne már!
MESEORSZÁG
(Zene: Romhányi Áron/Pély Barnabás)
Hegyek, völgyek visznek sebesen,
ködös hajnal – álmos éj.
Utam átvisz gyermekszívemen,
egy hely felé, mely máig úgy él bennem…:
Meseország,
meseország -
Az ellopott világ!
De tudom, hogy most is őriz csodát.
Meseország,
futok hozzád
át az Óperencián!
Oda is érek még ma – talán.
A régen eltűnt érzést keresem,
hogy végül mindig győz a jó.
S hogy nincs magány, sem múló szerelem,
melyben nem talál meg újból engem.
Meseország,
meseország!
Az ellopott világ
tudom, hogy most is őriz csodát.
Meseország,
futok hozzád
át az Óperencián!
Oda is érek még ma – talán.
SOSE HÍVD KORÁN A HOLNAPOT
(Zene: László Attila)
Sose hívd korán a holnapot,
nincs, ami jobb a mánál.
Sose vidd tovább a tegnapot
csak légy, amivé ma válnál.
Ne kutasd, mi a holnapé -
mi titok még, ne is nézz mögé.
A csoda az, mit a pillanat dob eléd.
Maradj még, hogyha maradnál,
ne tedd el, amit ma adnál,
amit vártál a jövődtől, ma tiéd.
Sose hívd korán a holnapot,
nincs, ami jobb a mánál.
Sose vidd tovább a tegnapot
csak légy, amivé ma válnál.
Nagy a múlt, mégis cipeltem.
Üres kézzel mégsem mehettem.
De a tegnap ízét ma hiába keresem.
Ez túl nagy súly volt a vállamon,
s habár úgyis mindig folytatom,
csak visszahúz, jobb ha terheit ledobom.
Sose hívd korán a holnapot…
A jövőtől még álmom féltve
kutattam, mi vár,
hogy lesz-e majd velem
amire vágynék.
A valóságra ráébredve
már élvezem, ha jár
egy percnyi győzelem.
Ez nekem elég - éppen elég.