2006 Saturnus Records
 |
Brigi nevét Sophia Loren fia, Carlo Ponti esküvőjének kapcsán lehetett legtöbbször hallani és számtalan újságciikk dícséri kétségbevonhatatlan szépségét is. Számomra persze ezeknél sokkal fontosabb volt, hogy már a megismerkedésünket követő tíz percben előkerültek a Müller Péter könyvek, és egyéb ezoterikus tanokban bővelkedő olvasmányok. A szakmában kevés olyan ember van, akivel ilyen mélységekben tudok dolgokat megvitatni, és akiben maradéktalanul megbízom.
Viszont az olyan előadókat, mint Brigi azért féltem kicsit, mert az elvarázsoltságuk erősebb, mint az a vágy, hogy sztárok legyenek. Ők tényleg adni akarnak magukból, változtatni akarnak a dolgokon, nem öncélúan, hanem az éneklésért énekelnek.
* Brigit arról volt a legnehezebb meggyőzni, hogy a popdalok nem bírnak el mindent sem zeneileg, sem a szövegek mélységét illetően. Szóval megpróbáltunk mindent megtenni azért, hogy fogyasztható igényességgel írjuk meg neki ezt a lemezt.
ITTHON VAGYOK
(Zene: Schrank Doma)
Érzem, végre itthon vagyok,
s végleg itt is maradok,
ha akarod, hogy így legyen.
Mert nálad itthon vagyok,
s így teljes az életem.
Nem a ház –
az ugyanolyan,
mint ahová
eddig jártam.
Nem a hely
s nem is az ágyad,
amitől érzem,
hogy jobb itt, nálad.
Te érzed,
ha valamit érzek,
és úgy adsz,
hogy nem kell, hogy kérjek.
S ha meglátsz,
a mosolyod átmelegít….
…S én érzem, végre itthon vagyok….
Nem a zár
és nem a falak
amik óvnak
és itt tartanak.
Nem a csend –
egy zajos napon,
amitől nálad
jobban alszom.
Te érzed….
…S én érzem, végre itthon vagyok….
Nem a vágy! A szíved, lelked,
s a veled töltött édes percek,
amitől ez nem vált porrá,
s amitől már nem vágyom máshová.
Mert itthon vagyok…
ÁT A FALAKON
(Zene: Keresztes Zoltán)
Úgy fut az idő –
elrabol éveket,
s egy perc alatt
elviszi kincseimet.
Úgy fogy az erő!
Egy gyönyörű, festett képről
egy mozdulat
letörli színeidet.
Most újra szabadon!
Át a falakon!
Látni akarom,
hogy szép a világ!
Nem maradok benn,
vár a szerelem!
Már látom, hogy merre tovább…
Hisz nélküled se színtelen ez a világ!
Bőven akad benne még csoda is…
amíg az én hitem él,
harcolok a szerelemért.
Nélküled sem engedem el a reményt,
nem hagyom, hogy ellopd az igazi fényt
hazug szép napokért!
Én harcolok a szerelemért!
- Egy igaziért.
Hány gyönyörű hét,
mit akarok, s elhiszek.
- illúzió,
mit újra elveszítek.
Hány igazi volt,
ami már rég a múlté.
S az újabb után
csak még nehezebb.
Most újra szabadon!
Nélküled se színtelen ez a világ!
ELJÖN MAJD A NAP
(Zene: Schrank Doma)
Eljön majd a nap,
hogy minden ami hajszolt engem,
célba ér bennem,
s minden pillanat
őrzi a sok féltett álmom
épp ahogy várom.
Így lesz! – mindig kell éreznünk
hisz annyi lépcsőn kell addig felmennünk.
És közben súlyok nyomják vállunk,
és mégis bírjuk –
valamiért.
Hisz mennyit fázunk
völgy mélyén, hegy csúcsán,
s a kéklő tenger távoli túlpartján
s bár néha kínzón messze járunk,
én ott is érzem,
hogy valamiért kellett ott lennem…
És én most is elhiszem…
Eljön majd a nap…
hogy minden ami hajszolt engem,
célba ér bennem,
s minden pillanat
őrzi a sok féltett álmom
épp ahogy várom én.
Eljön majd a nap.
Így van: rossz éjre jó nap kel,
túl sok az érzés, mindnek már nincsen hely.
És hogyha százszor kezdjük újra,
még úgy is bírjuk –
valamiért.
Nem más, egy érzés, hogy minden így van jól,
s a tisztább égbolt látszik a távolból.
És itt, a zűrök tengerében
még mindig érzem,
hogy valamiért kellett itt lennem…
Én még most is elhiszem…
KÉSŐN FÁJ
(Zene: Szűcs Norbert)
Tudom, amíg csak lélegzem,
sohasem ülsz már mellettem,
soha nem ér el más az életben.
Széttört szívem
csak csendre várt
mikor hangod felkavart.
Jöttél, de én
nem hagyhattam,
hogy a csendet megzavard.
Őrült szenvedély,
mit nem éreztem még,
és te sem hittél rég.
Ó, hogy féltem én,
csak egy röpke percig tart
s te újrasebzel majd
Volt esély (Volt egy éj)
akkor még. (Akkor még)
S rég tudom: (elmúlt álmom)
az elmúlt percet
többé vissza nem kapom.
Tudom, amíg csak lélegzem, (Rég elmúlt nyár)
sohasem ülsz már mellettem, (Későn fáj)
soha nem ér el más az életben. (Bánom már)
Amíg a szívem féltettem, (Rég elmúlt nyár)
kezedet lassan ellöktem, (Későn fáj)
sohase bántam így még semmit sem. (Így van már.)
Utolsó lett
a pillanat,
mikor kérdőn néztél rám.
Most miért kísért
egy álomkép,
melyben épp úgy bújsz hozzám?
Őrült szenvedély,
mit nem éreztem még,
bár eltelt annyi év.
Kár, hogy féltem én,
hogy túl kevés lennék,
és nem maradhatnék…
Volt esély…
NINCS HARAG
(Zene: Schrank Doma)
Valami jó,
valami kell.
Én be is érem ennyivel.
S ha jön egy perc
mi nem elég
már rögtön visszafordulnék.
Amíg könnyű minden lépés,
nincs is baj.
Amíg minden rést
a vágyam eltakar.
Nekem jó így,
de te veszthetsz jó sokat
jobb ha vége,
így nem leszel áldozat.
Nincs harag –
ha csak emlék marad,
nekem túl nagy falat
ez a felnőtt kapcsolat.
Nincs harag –
amíg el nem hiszed,
hogy a legjobb veled.
Még nem késő, hát jobb, ha sietek.
Egy ölelés
ma könnyen ment -
talán már holnap mást jelent.
Ma minden jó,
ma akarom,
tán holnap másképp gondolom.
Amíg könnyű minden lépés,
nincs is baj.
de egy rossz nap máris
lázít, s megzavar.
Nekem jó így,
de te veszthetsz jó sokat
jobb ha vége,
így nem leszel áldozat.
DÖNTSD EL!
(Zene: Keresztest Zoltán)
Mondd meg, te mit tennél,
ha éjjel felébrednél… -
az ajtó kinn zárva
s jéghideg a másik párna.
És reggel, ha kérdeznél,
hangomnak nem hinnél,
én fognám a két kezed,
s mondanám, hogy mindezt képzeled.
Dönts már!
Mondd el,
hol vagy éjszakákon át,
mondd, hogy jobb talán, ha nem várok rád.
Döntsd el!
Hisz így megy ez már rég…
Százszor átölelhetsz,
de elveszítesz,
ha túl sokáig játszod még.
Döntök majd helyetted,
már zárom is az ajtót mögötted.
Rés se marad rajta, hogy visszanézz,
döntsd el végre mit akarsz, jössz vagy mész!
Van vágy, mi a sírig él,
én jobban akarom tán mindennél!
De ha egy új vágy körbezár,
hát legyen, ahogy kell, csak döntsd el már!
Mondd meg, te mit tennél,
ha egyszer csak rájönnél:
nem vár úgy éjjel,
hogy nem jön vele újabb kétely.
S reggel, ha meglátnál,
választ se kaphatnál,
miért más az illatom
s mért van az a pír az arcomon...
Döntsd már!….
Döntök majd helyetted..
Nem, nem akarod a szavakat megsúgni,
nem, nem akarom az utamat így folytatni.
Nem, nem akarom a szavakat többé várni..
EZEREGY ÉJ
Ez a négy fal az őrzőm
egy elzárt szigeten.
Forró szívemnek börtön,
hol sose vár szerelem.
- Csak nézem!
Ezeregy puha éjjel
valahol szabadon
jöjjön végre
az édes régi álom
minden hosszú percben várom…
Hátha most talál rám
halkan lép be hozzám,
ki megigéz, s felemel –
rá vágyom!
Könnyeim lemossa,
míg számon ég a csókja
s nyílik a zár,
lehullik már
a rabláncom!
Ezeregy éj, hozd el!
Szabadítsd a szívem fel!
Válts meg az életem,
szerelem!
Gyere hozzám! Jöjj el!
S porig égő szíveddel
szítsd még az én tüzem,
szerelem!
Így él bennem
s kínoz engem
őrült forró vágy
Jöjj, égess mindent fel!
Jöjj, hozd el!
Rég ez kell!
Jöjj, amíg érzem!
Jöjj, hozd el!
Perzselj fel!
Jöjj, szerelem!