2004 Lazlo Co.
(Erdélyi Laci, Szabó Mariann, Boros Attila, Závoty Zsolt)
Laci szerelmével és bánatával televolt a sajtó, így bárki hallgatja is meg ezt a lemezt, maga elé képzelheti a szereplőket. De hiába szól egy ember gondolatairól, mégis sokan magukra ismerhetnek benne.
* Szerettem írni ezt az albumot, mert Laci mögé olyan emberek álltak (Szűcs Laci, Boros Attila, stb.,) akiknek valóban fontos a zene, és akik lelkében értékeket találtam. Szerettem írni, mert teret engedtek az én gondolataimnak is, és nem olyan sűrűn fordul elő ez egy alkalmazott szövegíró esetében.
TITKOS VILÁG
(Zene: Boros Attila)
Futunk vég nélkül körbe-körbe,
át a perceken mit sem értve
s tán egy könyvlapon
vagy egy új napon rátalálsz…
…hogy mi a lényeg az ébredésben,
mi az édes a szenvedésben,
s a csapdákból
egyre könnyebben kisétálsz.
Jó úton jársz!
Így szép ez a titkos világ –
mindig van út tovább.
S mint gördülő
sziklakő,
már úgy jutsz a kapuin át.
Amíg megtanulsz talpra állni
annyit utat kell végigjárni!
S csak így leszel
az, kit érdekel a világ.
Egyre könnyebb lesz földet érni
s néhány álmodat újraírni,
hogy más legyen,
hogy majd könnyebben
utolérd. S jöjjön feléd!
Így szép ez a titkos világ…
Hol lesz az út majd, mit választanod kell,
nem látod, de érzed, így nem tévedsz el!
Így szép ez a titkos világ…
NEM HAZUDHATSZ MÁR
(Zene: Boros Attila)
Rég üres az ágyam,
s porba hullt szívem.
Már nem is kell, hogy várjam,
úgysem jössz sosem.
S az éjsötét magányban
csak egyvalami jó,
- egy vigasz, egy végszó:
Az a jó, hogy nem hazudhatsz már,
bármi vár, ezért biztosan nem kár.
Tudod én, mindig vállalom, hogy fáj.
De pár hamis szó tényleg nem hiányzik már.
Furcsa az a hajnal,
mibe átringat az éj.
S az ébredező zajjal
múltunkról mesél.
Mar belül a bánat,
de egyvalami jó
- egy vigasz, egy végszó:
Az a jó, hogy nem hazudhatsz már…
Nem könnyű végszó,
de így van, hát így jó.
Kulcs nem fordul a zárban,
és nem vár semmi sem.
De egy színlelt-szép világban
éppúgy nincs helyem.
A bánat sose múlik,
de egyvalami jó:
Hogy nem lesz több végszó…
MINT A SZIVÁRVÁNY
(Zene: Boros Attila)
Mint túl gyors folyó
- ahogy olvadt a hó -
elvitt tőlem,
fel sem ébredtem.
Az ablakból nézem én,
hogy lesz szürkébb a fény,
ám egy felhő-lepel
mindent nem fed el.
Itt voltál, s itt vagy bent,
s emléked meg nem ment,
de egy csepp fénysugár
rám is hullott már.
Könnyen jött – könnyen ment,
csak az ég sír ott fent.
S a kis napsütés
egy új ébredés…
Mint a szivárvány
nagy eső után;
ami szép, s ami kell,
hová tűnhet el?
Mint a szivárvány
nagy eső után;
talán egyszer, ha kell,
mégsem tűnik el.
Fájón eltűnő múlt,
rá csak vízpermet hull.
A naptól izzó színek
most is léteznek.
A föld, mely mély vízben jár,
lassan felszárad már,
És a kis napsütés,
egy új ébredés…
Mint a szivárvány…
KELL VALAMI MÁS
(Zene: Boros Attila)
Egy régi kép
csak a múlt – mit nézhetünk,
s az életünk,
miben lassan elvesztünk.
Az idő elszaladt.
S hitünk valahogy nem maradt.
Kell valami más,
mi jobb, mint ami volt,
s nem hűlt parázs.
Kell valami szép -
olyan, ami holnap itt lehet még.
Kell egy új, egy igazabb érzés
mit egy pár év nem lophat el.
Kell valami más,
nem lehet az éj
elmúlt varázs.
Nincs esély,
amiben bízhatunk.
Csak egy régi ház,
amit jobb, ha itt hagyunk.
Az idő elszaladt.
S erőnk valahogy nem maradt.
Kell valami más….
HOLNAP REGGEL
(Zene: Boros Attila/Szabó Ágnes)
Mindig eljön a holnap reggel
s mindegy, bárhol is ér.
Jobban látok tisztább szemmel,
ha végre felszáll az éj.
Suhanok végig a városokon,
lebegő árnyak a házfalakon,
s csak várom
hogy jön majd az álom.
Keresem néptelen útjaimon,
szabadon úszva sok gondolaton,
nem félek
hogy sosem érnek véget,
tudom, valahogy
mindig eljön a holnap reggel…
Már valaki éber és biztosan lát,
szemébe villan a hajnalon át
a fényem,
süvítve át az égen.
Bármilyen furcsa és hosszú az éj,
magányos csendje a szívemig ér,
csak várok,
nincs végtelen átok,
így tudom, hogy valahogy…
mindig eljön a holnap reggel…
AHOGY ÉN
(Zene: Boros Attila)
Egy Érzés,
mi betakar
egy elmúlt csalást.
Egy egész kicsi lépés,
mi végleg söpör el
minden mást.
Talán csak egy játék -
nincs szabály,
hogy még meddig szép...
csak ideszökött csendben,
még ma sem értem,
hogyan érhetett így el.
Úgy, ahogy én imádlak,
úgy talán nem fog senki sem.
Úgy, ahogy néha várlak
rád senki nem várt még sosem.
Láttam,
milyen amikor
véget ér
egy öröknek hitt vágyam,
s jön valami új,
mi többet ér.
Csak ideszökött csendben,
de mindig érzem,
ezer lánggal ég a szívemen.
Úgy, ahogy én imádlak,
úgy talán nem fog senki sem.
Úgy, ahogy néha várlak
rád senki nem várt még sosem.