2003 Idea Produkció
Hány esély?
(Bognár Évi)
Bevallom őszintén, amikor a Baby Sisters csúcson volt, én nem nagyon szerettem. És bár Évi hangja tetszett, igazán akkor figyeltem fel rá, amikor a Z+ tévében kirobbantak a tátogós zenekarok körüli botrányok. Többször volt meghívott vendég, s ilyenkor nem egy naiv, egyszerű, irányítható valakit láttam, hanem egy megdöbbentően értelmes, impulzív nőt, aki az érdekeit bárki másnál jobban képviseli és a véleménye mellett határozottan kiáll. Első beszélgetéseink után még inkább elmélyült az az érzésem, hogy Évi egy okos nő, lobbanékony, vad és kicsit őrült is.
* A lemez készítésénél cél volt az igényesség, nincs is a világon semmi baj vele. Talán a lemezborító és a klip koncepciója nem volt túl szerencsés, hiszen ellentétben áll azzal a tartalommal, amivel a dalokat megtöltöttük. Sajnálom, mert egyedi hangzású az album és szerintem jól is állt volna neki, ha külsőségekben is inkább abba az irányba indulnak el. De semmiképp nem aggódom, mert Évi tehetséges énekesnő, aki mindig megtalálja az utat a céljaihoz.
JÉGBÖRTÖN
(Zene: Czomba Imre)
Mikor a Hold is feljön már
s valami jégbörtönbe zár,
senki se hallhat téged,
ha nincs kiáltó hang, mely tőled száll.
Talán a mélység vár csak rád,
s ha van, aki lépne már hozzád,
bármit is tenne érted,
nem talál így rád…
Elég egy hang, mely hozzád hajt
elég egy kéz, mi felhúz majd.
Elég egy érintés,
így a mélység el nem nyel.
Elég egy hang, mely hozzád hajt
elég egy kéz, mi felhúz majd.
Elég egy érintés majd, hogy érezd
nem süllyedsz el.
Senki sem élhet jégszívvel,
amit a könny sem olvaszt fel.
Ha semmit se látnak rajtad,
könnyen elveszel.
Ahol az ég sötéten lát,
ahol a napfény sem talált,
egyedül bármit tennél,
úgysem jutsz tovább.
Elég egy hang…
Lesz aki lát, ha nem bújsz el,
Lesz aki hall, csak szólnod kell.
Lesz, aki indul érted,
s majd újra itt leszel.
A „MINDEN” A CÉL
(Zene: Czomba Imre)
A „minden” a cél
nincs, amit el nem érhetnél.
Sohase félj!
Az amit tennél, többet ér.
Szeretnél
messzire nézni a hegycsúcsról;
Lehetnél
az, aki ott lehet mindenhol.
S ha egy új nap ébreszt fel,
s bolond álmod nem múlt el,
keresd újra, még és még
ne legyen csak álomkép.
A „minden” a cél
nincs, amit el nem érhetnél.
Sohase félj!
Az amit tennél, többet ér.
Fedezd fel,
bármilyen titkot rejt az ég!
Temesd el,
ami a Földön tarthat még!
S ha egy új nap ébreszt fel,
s bolond álmod nem múlt el,
valahol már ott vár rád,
közelebb, mint gondolnád.
A „minden” a cél…
Ott lehetsz majd….
ha ezer mérföld vár is rád.
Az lehetsz majd…aki száz határt lép át.
HOLNAP
(Zene: Czomba Imre)
Legyen a holnap pont úgy szép,
ahogyan eljön, s benned ég.
Legyen a tegnap tűnő múlt,
mire könnyű homok hullt.
Ahol a tenger égszínkék,
ott van, hogy a vad szél fákat tép.
De csak az tör álmot szét,
ami nem történt.
Nevetés - ölelés
remegés - lebegés
szerelem - kegyelem
s feledés.
Idelenn - odafenn
idekinn - odabenn
csak a múlt, s a jövő,
s a jelen.
Ami százszor éget fel,
s ahogy jött, úgy múlik el.
Legyen minden a tiéd,
ami megérinthet még…!
Legyen a holnap pont úgy szép….
Csak az fáj az életben,
ami nem volt egyszer sem.
Amit mégsem éreztél,
amit nem tettél.
Nevetés - ölelés….
Idelenn - odafenn
idekinn - odabenn
kicsi rossz - kicsi jó,
csak legyen…
Ami százszor éget fel….
Legyen a holnap pont úgy szép…
LÁSS!
(Zene: Czomba Imre)
Az álmok égig nőttek,
de másfelé sodort a vihar.
Az évek hálót szőttek,
mi néha eltakar.
Az éj itt furcsa ködben jár
engem nem látsz már,
arcom árnyék rejti el
mikor nem jut fényár.
De láss a múló ködben,
lásd, mit nem lát más!
Lásd, hogy ott van minden
mi volt, csak nézz és engem láss!
Néha másképp látszom
ha a fény is másképp esik rám. !
De mást én itt sem játszom,
csak lépj közel hozzám.
Az éj itt furcsa ködben jár,
nem is engem látsz,
pedig engem rejt a csend,
csak te tőlem mást vársz.
Láss a múló ködben…
HÁNY ESÉLY?
(Zene: Czomba Imre)
Mint száguldó
vadlovak –
te csak így élnél.
Ki mindig szabad, és másik útra lép
de mindig visszatér.
Hány esélyt adtam és hány kell még,
hogy értsd mire is vágynék.
Száz esély hány évet elvitt már
mi vissza sosem jár.
Őrvénylő
vad folyó –
Ilyen élet vár ránk.
Sosem ülünk egy csónakban, s így
nem is fogunk már!
Hány esélyt adtam és hány kell még…