2003 Magneoton

alt

Vidd el!

Így jó

Mondd, ha érzed!

Játék a szerelemért

Ma éjjel

Titkok a szélben

Good bye

+ Szeress most!

 

Ritka az a gyors egymásra hangolódás, amivel elkezdtük a közös munkát. Szinte beszélgetés nélkül írtam meg az első szöveget és utána is általában ugyanazt a hangulatot éreztük a dalokban. Én általában nem tudom eldönteni egy előadóról, hogy megállja-e majd a helyét a poppiacon vagy sem, Adriennből is csupán annyit érzékeltem, hogy tehetséges és öröm ránézni, mert gyönyörű szép. S amit még ezenkívül észrevettem, az a törékenységével ellentétben álló akaratereje volt, amivel kősziklaként állt ki meggyőződései mellett. Igen ötletes előadó, akinek az átlagosnál több elképzelése van a produkciójáról, így a szövegtémákról is, aminek eredményeképp a lemeze szinte teljesen őt tükrözi.

Tisztelem a bátorságát, mert egy olyan zenei világú albummal jött elő, ami sok kockázatot rejtett magában, könnyen bele is bukhatott volna. Mégsem volt hajlandó igényesség-beli kompromisszumot kötni. Az emberek megszerették Zsédát – a komoly Dívát, de érdekes, hogy igazán híres mégis egy habkönnyű dallal, a Szeress most!-tal lett.

  

* Ez a lemez nagyon közel áll a szívemhez, öröm volt írni és hallgatni is az. Rakonczai Viktor zeneszerző-producer tehetsége fogja egységbe az albumot és a mai napig nem tudom eldönteni ha interjúra megyek, hogy melyik dalt válasszam róla.

 

 





VIDD EL!
(Zene: Keresztes Zoltán )

 

Pár könnyű búcsúszó –

vége: rég nem jó,

csak kettétört hajó. 

Mégis az a ház, hol együtt éltünk,

őrzi bőröd illatát,

s múltunk hajnalát. 

 

Rég tudjuk, vége már,

bőröndöd útra készen áll,

s az, ami elfért benne. 
 

Minden más

itt áll még a polcokon,

régi folt egy új lapon.
 

Túl késő minden, érzem:
 

Már nincs miért mondjam, állj,

s nem tudom, mért is fáj,

hogy látnom kell,

mit itt hagytál.

Hát vidd el kérlek!

 

 

Bár nincs miért sírnom már,

a múltunk csak fáj majd,

hát vidd le tőlem!
 

Én is lassan majd megtanulom,

milyen máshol ébredni,

- egyedül élni

- és nélküled félni.

 

Tudom, tudom!

S hagyom.
 

De küzdelmem mit sem érne,

ha minden nap látnom kéne még,

amiket tőlem kaptál réges-rég.

Vidd el, tiéd!

Marad elég szomorú emlék

a szívem mélyén.


Már nincs miért mondjam, állj…



 

 

VALAHOL EGY FÉRFI VÁR
(Zene: Rakonczai Viktor)

 

Rám valahol egy férfi vár,

aki többet ér egy álomnál.

Nem te vagy, aki rám talál,

s amit nem kerestél, másé már.

 

Rám valahol egy férfi vár,

s amit összetörtél messze száll,

már elhiszem, hogy nálad jobb is jár.

 

Hol volt, hol nem volt, nincs tovább.

Könnyen jött és ment, nem talált.

 

Emlékszem, nem volt régen

hogy álompor hullott rám,

mi évekre elbűvölt

egy furcsa éjszakán.

 

De rájöttem, bármit mondasz,

csak játék és ámítás,

egy szép reggel nem több,

mint egy újabb felvonás.

 

Szebben nem is mondhatnám,

hidd el, nem vagy méltó rám.

S tudom, lesz olyan, ki tényleg jó hozzám.

 

Rám valahol egy férfi vár…

Hol volt, hol nem volt…

 

A fátyolköd felszállt lassan,

s feltűnt egy másik arc,

egy olcsó és hűvös szív,

mit mosollyal takarsz.

 

Minden, mit kaptam tőled,

csak pár hazug szó,

s e szétfoszlott álomban már nincsen semmi jó.

 

Szebben nem is mondhatnám….

 

Rám valahol egy férfi vár…

 


 

ÍGY JÓ!
(Zene: Rakonczai Viktor)

 

 

Azt mondtad, minden kőben elbuknék,

ha te nem fognád jól a kezem.

Én inkább úgy éreztem, elbújnék,

de már többé nem teszem.

 

Kicsit fájt, ugye érted?

Így jár, aki téved,

de talpra is áll.

 

Hát én túl fogom élni,

nem tudsz porrá törni,

ez a harc itt eldőlt már.

 

És így jó –

Nekem ez egy igazán jó végszó,

Egyedül más, mégis ugyanúgy jó.

Magam vagyok, sose fogok így félni, bébi

és túl fogom élni.

 

Mert így jó –

Nekem ez egy igazán jó végszó,

Ha egyedül élek, hát egyedül jó.

Magam vagyok, így is tudok jól lépni, baby

én túl fogom élni.

 

A pórázod nem nyúlt sajnos hosszabbra,

Bár így is azt hitted, jár, ami kell.

Én tettem mindent fel egy rossz lapra,

és ezt én hibáztam el.


Kicsit fájt….

És így jó –

 

Már mással vár a holnap,

van nálam néhány új lap,

és tényleg másról szólnak,

de túl fogom élni.

 

Tán bánhatnám, hogy vége,

de azt mondom, hogy végre!

És jó, hogy nem kár érte,

így túl fogom élni!

 


 

 

MONDD, HA ÉRZED!
(Zene: Kiss Gábor)

 

 

Rohanok az éjen át hozzád,

veled együtt átölel a forróság.

Szavaim elárultak már,

de te a csendben szépen elbújtál.

 

Hát húzz magadhoz, s mondd, ha érzed!

Nem lehet, hogy félsz,

hisz csak egy szó.

- Ha egyszer, úgy is jó.
 

Úgy kérlek!

Húzz magadhoz, s mondd, ha érzed!

Hallanom kell, értsd meg,

csak egy szó, - rég csak tőled jó.

 

Bőrömön forró érintés.

Gyönyörű, én mégis érzem, túl kevés.

Csak az igazat, az igazat!

- sosem kérnék mást.

Felejts el minden elmúlt árulást!

 

Hát húzz magadhoz, s mondd, ha érzed…

 

Áruld el, míg így érzel,

úgy kell! – Csak könnyedén!

Mondd halkan, vagy álmodban,

úgy nem tudja, nem hallja senki csak én!

 

Húzz magadhoz, s mondd, ha érzed,

mitől kéne félned?





JÁTÉK A SZERELEMÉRT
(Zene: Rakonczai Viktor)

 

Mindenki mondja,

ő nem az akinek látszik,

egyre csak súgja:

nem is érez ő, csak játszik

csak játszik.

 

Ne mondd, hogy rossz az út, min jár,

hogy rajtam kívül mást is vár.

Ne mondd, hisz érzem, tényleg más

s nem vagyok pusztán csábítás.

 

Látom az álmom,

ha behunyom a szemeim,

régóta várom,

s most végre van is valamim.

 

Mese csakis, értsd meg!

- Szeret, ez a lényeg!

Összetöri szíved!

- Látod, mégse félek!

 

 

Nem ad, csakis ígér.

- Bűnös, aki ítél!

Ez csak egy játék a szerelemért!

Oda a szíved a szerelemért!

 

Az érzés bennem folyton nő,

hát ne mondd, hogy ő csak hálót sző!

Ó, hogy is hallgathatnék rád,

hisz téged nem ölelt még át.

 

Látom az álmom…

Mese csakis, érts meg!…

 

- Bár te is látnád!

Hogy milyen, honnan tudhatnád?

Sosem várt, s nézett rád

- gyönyörű szép még!

bőrét nem érezted még, hát hogy is érthetnéd?!

 

Mindenki mondja,

ő nem az akinek látszik,

egyre csak súgja:

nem is érez ő, csak játszik

csak játszik.

Ha így van, oda a szívem.

A szívem – a szerelemért.

 


 

 

MA ÉJJEL
(Zene: Rakonczai Viktor)

 

Olyan ez, mint mikor egy szerelem lángja lobban

a szívem dobban, a zene eltölt, a ritmus feszít …. és robban…!

 

Hey, ma éjjel

a zene sodor el,

s az égbe felemel.

 

 

Hey, ma éjjel

a zene simogat,

míg felkel a Nap.

 

Igéző tengerpart,

egy dallam ébren tart,

egy hosszú tűzforró nap után – fülledt éjszakán.

 

Izzó fények,

bárhova is nézek,

a ritmus, mint egy

szerelem -

lüktet bennem.

Ennyi kell, hogy jó legyen, igen!

 

Hey, ma éjjel….

 

Ezernyi új érzés

akár egy érintés.

A szívem túlzeng már a zenén - csak ezt hallom én.

 

Izzó fények…

Hey, ma éjjel…

 


 

 

TITKOK A SZÉLBEN
(Zene: Létray Ákos)

 

 

Esőcseppek az úton -

hűvös, párás az éj.

Hozzád bújva még hallom,

hogy a zápor véget ér.

 

A függöny lebben, s én érzem

hangunk viszi a szél.

S míg lágyan ringatsz a csendben,

tudom, az amit érzek, benned is él.

 

Titkom néma a szélben,

édes sóhaj az éjben:

mindig így ringass engem!

- De vágyaim még

csak titkok a szélben.

 

Arcod perzseli arcom,

s egy szellő frissíti fel.

Olykor elfúló hangom

olyan könnyen árul el.

 

Csöndes mosolyod kérés,

és én mindent adnék.

Borzong bennem egy érzés:

tudom, hogy már csak te vagy elég!

 

Titkom néma a szélben…

 





GOOD BYE
(Zene: Rakonczai Viktor)

 

Csak havazás –

ez hát a tél, és nem volt soha más.

S a hulló hó,

mint puha takaró;

s mit betakar: mindegy miért,

de véget ért,

csak kis időre szólt.

Ha fáj is, mondd, hogy vége, ennyi volt!

 

Mert jön a nyár –

kitisztul ég és láthatár.

S ha majd múlik a szerelem,

ott marad a szíveden,

ha nem is látod már;

mint nappal fenn a Hold.

Hát bátran mondd, ha vége: ennyi volt!

 

Csak körforgás –

ez hát az élet, nem lesz soha más.

Mert véget ér

minden ősz és tél,

a tavasz és a nyár….

Hát mondd, hogy nem is fáj,

good bye!



 

+ SZERESS MOST! (saját verzió)
(Zene: Som Krisztián/Juhász Zsolt

 


Van szerelem –

bolondos mosolyod úgy ég szívemen!

Még a világot is átölelem,

érzem, rég nincs kegyelem…

Tied a szívem.

Ölelj most!

Szeress most!

 

Egy röpke, édes perc és más lett az élet.

Olyan könnyű és egyszerű

és csupa nagy betű - csupa nagy betű!

 

Hát vidd el a szívem, hisz rég tiéd!

Bárhova, bármikor, bármiért!

Vidd csak még, még, még….

 

Elhiszem –

látom a szemeiden:

Van szerelem!

S nem kell, hogy csoda legyen.

Itt a helyem,

itt jó ébrednem.

(Vidd el a szívem)

 

Van szerelem –

arcom a párnám helyett rád tehetem,

nem volt soha ilyen.

Így szeretem,

máshol nem is keresem!

Nem, nem, nem!

 

(A tévében játszott sorozat főcímdalának szövegét teljes egészében Som Krisztián és Juhász Zsolt írta. De a 3 perces változat sem teljesen ugyanez, az említett szerzők végeztek néhány változtatást az általam írt szövegen.)