2002 Sony Music
(Kasza Tibi, Lajtai Kati, Kasza Gábor)
HA VELEM ÉLSZ…
(Zene: Kasza Tibor)
Fázva lépkedek az úton, át a városon.
Lassan esni kezd a hó,
de ez sem baj, mert jól tudom,
az utca végén állsz,
s a hóban rég csak engem vársz;
jéghideg a két kezed,
de végre karjaidba zársz…
Ha velem élsz, úgyis bárhol jó,
mert van, amit el nem lep a hó.
Ha velem élsz, nem számít a tél,
csak közelebb fúj minket a szél.
Ha velem élsz, úgyis bárhol jó,
mert van, amit el nem lep a hó.
ha látlak, elmúlik a tél,
a mosolyod forróbb mindennél.
Az átható hideg, amelyben téged várlak én,
olyan gyorsan múlik el,
ha látom már, ahogy jössz felém.
Az álmos téli csend kíséri lépteink zaját,
jéghideg, a két kezed,
de forró lesz az éjszakánk.
Fákat tép a szélvihar,
tudom, nem ér minket el,
csak annyi kell, hogy itt benn újra átölelj.
Ó, így lesz már,bármi vár,
amíg hozzám bújsz, ha fáj.
S a holnap úgy jön el, hogy minket így talál.
JÉG A TŰZBEN
(Zene: Kasza Tibor)
Éjszakák –
egy régen várt álomkép ránk talált,
mint szédülten örvénylő vágy,
mi szívünkhöz ér,
és égetőbb a tűznél.
Ébredés –
már érzem, hogy nem vár több tévedés,
ha úgy kel fel reggel a nap,
hogy nálam vagy még
tudom semmi mást nem kérnék.
Mert tőled érzemminden percben,
hogy rám ragyog az ég.
Mint jég a tűzben,
úgy olvad szívem,
egy forró érintéstől így lesz télből nyár.
Vízesés –
mi őrülten gyors,
mint a szívverés;
Mit érzek, ha eljössz hozzám,
s így nézel rám.
A szívem, mint egy vulkán!
Lángolás –
Az arcunk már forróbb,
mint bármi más.
Ha hozzám érsz, megreng a föld,
s felkap a szél,
és feljebb visz az égnél.