2001 D&B

alt

Igazi ördög

A végtelen végén

Ringass el!

 

Fantasztikus tehetség, ösztönös de gondolkodó - kidolgozott, elképesztő hanggal! És egy újabb lemez, ami valamiért nem jutott el a közönséghez, pedig igazán élvezhető album. Úgy, ahogy ő, kevesen énekelnek hazánkban és remélem, hogy hamarosan ismét előrukkol valamivel, mert a hazai könnyűzene kínálatában óriási szükség lenne egy olyan énekesnőre, amilyen ő.




IGAZI ÖRDÖG
(Zene: Szűcs Norbert)

 

Még a szeme sem áll jól – tudom,

borzongok mégis, ha szól – de nagyon.

Sátáni mosolya meggyőző,

de érzem, pokoli tervet sző.

 

Látok egy-két szarvat, csak képzelem, lehet.

A száma csupa hat - hívni félek.

Lángot vet a szeme!

Ha rám néz, teljesen megigéz.

 

Tudom, sohasem alszik el,

mindig éber, mindig figyel!

 

Hogyha vele csak szóba állsz – akár,

onnantól nincs vissza út soha már.

Eddig még nem volt csak falfestmény,

de most már igazi hús-vér lény.

 

Ígér folyton mindent, s ha végül elhiszem,

cserébe viszi el majd a lelkem!

Máris vár a pokol,

hisz rám gondol.

Nincs ez jól.

 

Érzem, ellep a kénes füst,

félek, itt nekem készül az üst.

 

Ördögi tűz, ami hozzá küldött

angyalt hívtam,

mért is nem ő jött?

Ördögi tűz, ami hozzá űz

tőrrel a szívemben

perzsel az ördögi tűz.

(A refrén második része nem az enyém – azokat a zene változása miatt a
stúdiómunkák alatt tették hozzá.)

 

Csupa fekete holmit hord, igen

táncolni vele már rossz ómen.

A háza forró katlan, és nincs remény,

hisz többé nem ér a fény.

 

Ő sohasem alszik el,

mindig éber, mindig figyel

 

Ördögi tűz…



 

 

A VÉGTELEN VÉGÉN
(Zene: Szűcs Norbert)

 

A láthatáron túl, ha jársz,

azt hiszed, hogy ott találsz

kincseket, amiket rég vársz.

 

Mégse látod, nincs sehol,

de érzed, ott van mindenhol,

valahol, bárhol.

 

És rájössz majd

a végtelen végén,

a képzelet mélyén,

hol két út összeér,

 

hogy benned él

mit végtelennek látsz,

mit most még nem találsz

mit önmagadba zársz.

 

Nincs az a kincs, az a fény,

mit el nem érhetnél

valahol a végtelen végén.

Ott van a tűz, ami ég

a titkaink mélyén,

valahol a végtelen végén.

 

 

Mindig újabb titkokért

messze indulsz, s visszatérsz,

nem tudod, hogy elég egy lépés,

 

s az ingovány már járható,

a láthatatlan látható -

ha keresed, már jó.

 

És rájössz majd…

 


 

 

RINGASS EL!
(Zene: Cselik Gábor)

 

Kinn féktelen zápor hull,

egy perc az éjszakán éppen túl.

Most még a hűvös párnán

szótlan, s altatón bújsz hozzám.

 

A tegnapok fényén át

olykor látom a holnapok árnyékát.

A kínzó fényeket oltsd el bennem,

hogy nincs baj, hadd higgyem el!

 

Ringass el! - Hát tudod a titkom már!

Ébressz fel – mikor az éj felszáll!

Hinnem kell, - hogy csak az enyém

minden éj.

 

Ringass el! - Hát tudod a titkom már

Ébressz fel – mikor az éj felszáll!

Súgnod kell: - hogy „soha ne félj”,

ha véget ér.

 

Karod csendjében hajnalig ringass el

szemed fényével néha majd ébressz fel.

Szavad mélyével súgd nekem még egyszer,

hogy a hajnal nem szakít tőlem el!

 

Még távol az élettől

órák válnak a szunnyadó percekből.

Az ég még színezüst fénybe burkol,

s én még így ébredek álmomból.

 

Ringass el!

Karod csendjében….

 

Vocal:

Csak az enyém….

Tied a titkom már….