2000 BMG Ariola
Még kislány voltam, amikor meghallottam őt énekelni egy szilveszteri műsorban. Azt a felvételt rongyosra néztem, hiszen egyedülállóan tisztán énekelte a Szeretni bolondulásig c. dalt erős, telt, szenvedélyes hangján. A hazai könnyűzenének komoly kárára vált méltatlan mellőzése, aminek okát azóta sem voltam képes elfogadni. Mikor visszatért, a hangja még érettebb, előadásmódja még érzelemgazdagabb volt – bármit énekelt, lúdbőröztem tőle.
Hozzáteszem, a Hamu és gyémánt és a Mennyit ér egy nő c. album a hazai piac óriási kincsei, melyeket zseniális szerzők alkottak. Mindössze kétszer találkoztam vele, nem is kerültünk közel egymáshoz, de egy hihetetlen jó humorú, határtalanul érzékeny, eszes nőt ismertem meg. Sokszor éreztem vele furcsa sorsközösséget, s mikor meghalt, szenvedéseit, félelmeit és fájdalmát mintha én is éreztem volna. A legnagyobb magyar énekesnőnek tartom őt.
* Nagyon sajnáltam, hogy mikor a Várj! lemez készítésébe belecsöppentem, az anyag már majdnem készen volt, így nem volt lehetőségem Őt megírni. Saját kérésére egy könnyű nyári és egy behatárolt témájú szöveget írtam, s ezekre is csupán két-három órám volt összesen.
MIT ADNÉK?
(Zene: St. Martin)
(A szökevény gyerekekről szóló műsor főcímdalára…)
Gyerekszobád, hol régen én ringattalak,
most üres és sötét.
A falon kép:
te vagy az és én –
de nem sok a remény,
hogy valaha még lesz úgy, ahogy rég.
A hó szitálva mossa hűlt nyomodat
és senki nem felel
ha kérdezem,
most épp mit tehetsz,
sírsz-e vagy nevetsz,
vajon hol lehetsz, s mért mentél el…
Gyerekszíved, tudom, soha nem felejt
néhány rossz napot.
Már minden más,
de mondd meg, mit tegyek,
hogy utolérjelek,
hogyan kérjelek, hogy megbocsáss?
Mit adnék én, hogy lássalak?
Hidd el, mindenem!
Ha visszatérsz, ígérem én,
nem szidlak és nem kiáltok,
s mindörökké bízhatsz bennem már.
Néha álmomban már te is visszavágysz,
már a kapu előtt állsz.
S elmondhatom,
hogy itt van a helyed,
hogy fogom a kezed
és te elhiszed. – De messze jársz!
Mit adnék én…
LATIN VÉR
(Zene: St. Martin)
Régen egyszer
egy őrült kaland várt.
Ültem a jachton,
s a tenger körbezárt.
Várt a színpad
minden éjszakán,
s én csak úsztam
a salsa ritmusán.
Rám néztél,
s elvesztél,
engem így sodort el
a forró latin vér.
Csak rám néztél,
s elvesztél.
Egy éjjel így sodort el
a forró latin vér.
Még ma is érzem
a tenger illatát,
a bőröd ízét,
a testünk ritmusát.
Lángolt bennünk
a déli szenvedély,
s hűsített minket
a santa fé-i szél.
Rám néztél…