2000 Sony Music
 |
Az „Auccsilla van a tévében”! – kiabált mindig apukám, ha ő megjelent a képernyőn. Ilyenkor mindig kirohantam a szobámból és irigykedve néztem ezt a szép, dekoratív lányt, aki gyönyörűen, tisztán énekelt. Követtem a vokálos karrierjét, lestem a nevét a kazettaborítókon és igazán őszintén tiszteltem. Számomra óriási dolog volt, hogy felhívott, írjak neki szöveget. Egymásra hangoltságunkat már az első dalnál éreztük, hiszen egy tíz perces beszélgetés után a saját gondolatait és szavait tartalmazó szöveget tudtam neki írni. Problémáink és lelkiségünk párhuzama igazi barátokká tett minket, s azóta is minden nap megbeszéljük, mik történtek velünk, s mit gondolunk vagy érzünk.
Csilla rendkívüli ember. Értelmes, művelt, intelligens és jó. Sokan megközelíthetetlennek érzékelik, de ez csak azért van, mert más művészekhez képes talán nehezebben oldódik és mentes minden sztárallűrtől. Akiket azonban közel enged magához, azok sokszor látják felszabadultan nevetni, és rengeteg odafigyelést, szeretet kapnak tőle. Az adott szó, a megbízhatóság és mások tiszteletben tartása fontosabb számára, mint bármilyen siker, ezért nagyon sokan szeretik és tisztelik. Gyönyörű, tiszta hangját és szeretet-teli kisugárzását pedig imádja a közönség (és a Walt Disney stúdió, hiszen sokszor választják ki hangját rajzfilmek betétdalainak magyar előadásához).
* A VONZÓ SZOMSZÉD c. dal érdekessége, hogy bár a témát a képzeletem szülte, a leírt eset néhány év múlva majdnem ugyanúgy megtörtént.
KÖLTÖZÉS
(Zene: Gyenes Béla/Bon-Bon)
Költözés –
nem csak másik házba,
most végre szívem áll tovább.
Furcsa még –
hisz csak most lett vége,
bár rég elhagytál.
A fogkefém
és a tőled kapott pólóm
én már el nem hozom, - hagyom;
hordja más,
akit érint még talán
a szürkült varázs.
Végeztem, azt hiszem
a kés már nincs a szívemben,
tévedtem, mégis más a végzetem.
Rájöttem hirtelen,
új tűz ég a véremben
és az átkod nem fog már az életemen.
Már nem zavar,
hogy épp ma 3 éve,
hogy megláttál egy pénteken.
Változom,
s hogy hányszor bántottál meg,
rég nem számolom.
Végeztem...
És mindaz, ami tőled járt
most valahol rám talált.
8-TÓL FÉL 6-IG
(Zene: Florrie Palmer - Morning train)
Reggelente mindig, ha ébred a világ
kelni kell, de minket még visszahúz az ágy.
Vár a munka - tudom, így hát menni kell,
de hogy’ bírom ki addig, míg újra itt leszel.
Már soknak érzem azt is, ha a konyháig kimész,
mert messze lenni tőled túlontúl nehéz.
Gyűlölöm a percet, ha búcsúzol,
nem leszek csak éjjel újra jól.
Rád várok 8-tól fél 6-ig
fél 6-tól jó lesz hajnalig,
Bár reggel mindig útra kelsz,
Éjjel majd újból ölelsz.
Rád várok 8-tól fél 6-ig
fél 6-tól jó lesz hajnalig.
Pár óra csak, míg nem vagy itt,
bár 200 évnek tűnik.
Lenne dolgom bőven, de semmit nem teszek,
úgyse' köt le semmi, ha nem vagyok veled.
Csak bámulom az utcát, hogy jössz-e már,
s gyűlölöm az órát, mert olyan lassan jár.
Rád várok 8-tól fél 6-ig...
Elhinni nem merem, de itt vagy végre mellettem.
És mindent elmesélsz, ami történt nélkülem.
Később eléget majd elevenen a tűz.
És tudom jól - ilyenkor,
hogy minden így van jól.
MONDD, HOGY NEM!
(Zene: Éry Balázs/Auth Csilla)
Párás hajnalon,
hűvös ágytakarón
fordulsz felém,
s irigyen nézem én
békés álmod.
Forró fájdalom
minden gondolatom:
mert félek az éj,
ami így volt tökély
a szenvedéllyel véget is ér.
Nem múlhat el! –
Amíg tartott, még elhittem.
S nem értem,
mért nem bízom mégsem,
miért érzem,
holnap nem vár semmi sem.
Virrad már és én mindenem
elveszítem.
Bújj hozzám és mondd, hogy nem!
Mondd, hogy nem visz a reggel el,
és mondd, ha százszor hívlak,
százszor itt leszel.
Fekszem válladon,
zsibbadó karomon.
S rég nem tudom,
min is gondolkodom
hisz kételyekre semmi okom.
Nem múlhat el…
VONZÓ SZOMSZÉD
(Zene: Szentmihályi Gábor/Éry Balázs/Bon-Bon)
Nemrég egy szintre költöztünk
és folyton egymásba ütköztünk.
Jól láttam én, hogy ahányszor
erre sétáltál a kutyáddal
felnéztél nyomban,
de közben én bátran
a függöny mögé bújtam gyorsan.
Döntsd el kedves szomszéd,
lépünk most, vagy játsszunk még!
Hidd el, futnék hozzád,
úgysem gond a távolság.
Jó egy vonzó szomszéd,
kár, hogy mindez játék még.
Nap mint nap látsz,
s én látom hol jársz,
hát mondd miért vársz.
Látom, elmúlt már reggel négy,
a zajból hallom, hogy fenn vagy még.
Kérdezném rég,
mért választ engem tőled el egy téglafal,
hát hozd fel a postám
vagy kérdd el a létrám,
csak zörgess már át egyszer hozzám!
FELNŐTTÜNK
(Zene: Závodi Gábor)
Régi szavak,
mit nem mondunk már.
Rég csak falak,
hallgatnunk kár.
Bátrak voltunk.
mitől változtunk át?
Bárki láthatta még,
hogy benn mikor fájt.
Közben felnőttünk,
nem sírunk már, mikor félünk.
Most, hogy felnőttünk,
rájöttünk már
mért is óvjuk szívünk.
A régi gyerek
bennünk él még.
De máshogy nevet,
kit megtörtek rég.
Ma bármit érzünk,
titok, - nem látszunk át.
Így senki nem tudja már,
hogy benn mégis fáj.
Látod felnőttünk,
nem sírunk már, mikor félünk.
Most, hogy felnőttünk,
megnézzük már
merre lépünk.
És csak egy ölelés
árulja el: mégis kell,
mégis szép, s bízunk még.
MINDEN RENDBEN
(Zene:Bon-Bon)
Jó hír az, hogy elhagytál, élvezem ám nagyon,
hisz jó a magány.
Boldog lesz a család, többet lát ezután.
Jó lesz minden napom, hisz várhatom újra majd
hogy telefonálj,
és ha mégsem te hívsz, fájhat jól legalább.
Ez gyönyörű nyár,
csupa jó vár
te se vagy már
és mától újra enyém lesz az egész ágy.
S ha szenvedni látsz,
csak hallucinálsz.
Minden rendben, nézd milyen kék az ég.
Nézz csak rám és mondd mi is kellhet még?!
Mért is fájna, hogy többé nem vagy már
hisz őrült jó, hogy elhagytál.
Minden nap majd éjfélig dolgozom, kell ez is
hisz annyira jó.
Feltör majd a cégem, dől a sok millió.
Az autódból is van ezer, mindegyik sarkon áll
egy ugyanolyan,
látod, ez is segít jól érezni magam.
Ez gyönyörű nyár...
HA OTT JÁRSZ LENN...
(Zene: Bon-Bon)
Olyan sokszor fájt,
hogy akit szíved várt
el sem jött, mert épp máshol járt.
s aki fontos volt,
csak játszott
csak bántott.
Mikor tévedtél,
mikor néha féltél,
nem szóltál, s én láttam, elvesztél
De bárhogy is féltlek,
legjobb, ha én csak értelek
mást nem segíthetek.
Mikor ott jársz lenn a mélyben, nézni is fáj,
s nekem várnom kell, hogy visszatalálj.
Pedig megfognám a kezed, de nem tehetem,
csak némán nézhetem.
Aki bántott rég,
s ami bánthat még,
ha megtehetném eltörölném,
sose engedném,
hogy bántson,
hogy fájjon.
Akad néhány könny,
mire nem volt vigasz,
s néhány kérdés nem kap választ már.
S ha félsz majd egy éjjel,
vagy az, ami fáj, nem múlik el
én itt leszek, ha kell.
Mikor ott jársz lenn a mélyben, nézni is fáj,
s nekem várnom kell, hogy visszatalálj.
Pedig megfognám a kezed, de nem tehetem,
Bárhogy is fáj a félelem,
szívedet meg nem védhetem.
S bárhova jutsz így nélkülem,
csak némán nézhetem.