Széles Iza - Senki más
2008.
SENKI MÁS
Tavon úszó jég a szerelem –
tűnhet könnyűnek egy messzi hegyen.
Jobb, ha léptem halk és óvatos még,
mintha újra csak belehullnék.
Hány „valakit” nyelt el a mély,
s hány percet ami nélküled ért,
így semmit sem ért?!
Benned megtaláltam mindent,
amit te is csak bennem látsz!
Tudd, hogy senki más
nem ér hozzám el,
így már nem veszítesz el,
és én nem veszítlek el!
Puha, könnyű kéz a takaró
ami minket rejt, bár csak egy szó…
Ettől olvad fel egy befagyott tó –
nincs több, mert csak ez OLYAN jó!
Hány kavicsot hord el a szél,
s hány esküt dobsz, mit újra ígérsz,
míg oda nem érsz?
Benned megtaláltam mindent,
amit te is csak bennem látsz!
Most már senki más
nem ér hozzám el,
soha nem veszítesz el,
és én nem veszítlek el!
Ami volt, ami vár
ami jó, s ami jár,
már csak tőled elég – legyen még
Ilyen nap, ilyen év,
ilyen hajnal és éj
sose várt ránk még!