2010. DíBíeM Music
 |
|
VIGYEN A SZÉL (második verzió)
Zene: Popper Péter
Bárhonnan indulsz, lehetsz az első.
Tán jobb, mint más.
Ha akkor is küzdesz ha fogy az erőd,
s ha kétes a folytatás.
És lehet a célod bármilyen távol,
kell, hogy mindig lásd,
hogy ahova szívből és igazán vágysz,
mindig odatalálsz!
Hát csak vigyen a szél a szíved után.
Minden hegyen és völgyön át,
Legyen utad a vágyad és hited a szárny,
min eljutsz hozzá.
Vezet egy emlék, ezeregy éve
mit mindig éreztél.
Mi bárhova mész, mindig elkísér,
és benned most újból él!
Kövesd a hangját, s bárhova eljutsz.
Nincs távolság,
Nem kell, hogy félj, hogyha közel az ég,
feljebb is szállhatsz még!
Hát csak vigyen a szél a szíved után.
Minden hegyen és völgyön át.
Legyen utad a vágyad és hited a szárny,
min eljutsz hozzá.
Mindig vigyen a szél a szíved után.
Minden hegyen és völgyön át,
Legyen utad a vágyad és hited a szárny,
min eljutsz hozzá.
GONDOLJ RÁM!
Zene: Popper Péter
Hányszor láttalak már könnyel arcodon,
láttam mázsás súlyt is csöppnyi válladon.
És tudtam, bármit tennék, nem fogadnád el.
S hagynom kell.
Hányszor látom azt, hogy rossz irányba mész.
Amikor érzem azt, hogy nem tudod mit érsz.
És csak nézhetem, mert úgysem hinnéd el.
S várnom kell.
Most már úgy rohansz, hogy kezed nem fogom.
S én csak sejthetem mi vár.
És csak így, csendben kérhetem,
hogy minden új napon
míg tőlem távol jársz….
Gondolj rám!
Gondolj rám!
Gondolj rám, és mindig megtalálsz.
Csak arra kérlek, néha gondolj rám.
Valaki más is hallja szíved hangjait,
Valaki másra bízod féltett titkaid.
És ha mégsem őrzik, hogy mondhatnám el?
Hagynom kell.
Várnom kell!
Most már úgy rohansz, hogy kezed nem fogom.
S én csak sejthetem mi vár.
És csak így, csendben kérhetem,
hogy minden új napon
míg tőlem távol jársz….
Gondolj rám
gondolj rám
Gondolj rám és mindig megtalálsz.
Csak arra kérlek, néha gondolj rám.
Mindegy hol vagyok, hisz nincsen távolság,
hallom a hangodat a fél világon át.
Valahogy ott leszek majd, még ha nem is látsz…
bárhol jársz…
Bárhol jársz, gondolj rám….
HINNED KELL!
Zene: Popper Péter
Egy bezárt ajtó,
min nem jutsz könnyen át,
milyen vonzó,
bármit ró is rád,
hogy megtaláld a kulcsát.
S hogy tényleg így lesz,
hinned kell!
Ha van is célod,
és azért indulsz el,
s ha van is sorsod,
mi a holnapért felel,
te mész majd az úton,
s a lépteidben
bíznod kell!
Néha másfelé visz vágyad,
s megtéveszt néhány új irány.
Bármit érzel,
a tévedésed fájhat, de abban éppúgy
Hinned kell, bíznod kell!
Mi nincs a csillagokban,
meglátod önmagadban!
Hinned kell, bíznod kell!
Hogy megtalálhatsz mindent,
mit benned új nap érlel,
az álmod, mit csak te érhetsz el.
Bárhol élsz most,
és bármit is teszel,
sosem biztos,
hogy holnap ott leszel.
A hajnal bárhol ébreszt,
ott lehet még jobb,
hinned kell!
Bárhogy vívod
az élet harcait,
s bárki lesz ott,
s ha kell, talán segít,
de te küzdesz majd végül,
s a győzelemben bíznod kell!
NEM ÉRTI MÁS
Zene: Popper Péter
A szerelem gyorsan múló forró éj
- gyönyörű, mégsem tart soká.
Valamit messze fújt a hajnalszél,
egy gondtalan ölelést,
egy ébredést.
Hát egyedül ébredek, s csak nézek rád
az emlékek sűrű ködjén át.
Valakik járnak kint, de nem tudják,
hogy új nap itt sose kel
többé talán.
Nem érti más, csak én,
hová tűnt el a fény,
nem érzi más, miért fáj,
hogy nem vagy már.
Nem érti más, csak én:
veled tűnt el a fény,
Nem értik mért van kő
szívem helyén.
LEGYEN EZ AZ ÚT
Zene: Popper Péter
Félbehagyott útjaink,
mint ki nem nyitott térkép…
És nincs utána száz fotó, sem emlék.
Csomagunkban hasztalan,
csak visszahúzna súlyként
az, amiben mégsem hittünk,
s ami mellett végleg elmegyünk.
Hát legyen ez az út, amin biztos végigmész.
Legyen ez a cél, amit mindenképp elérsz.
Legyen ez az ár, amit megfizetsz, ha kell
hogy legyen olyan…
Hogy legyen olyan, amit magaddal viszel.
Legyen ez az, amit sosem adnál fel.
A homokban a lábnyomunk,
és mögöttünk: kit féltünk.
Ő látja, hogyha elfogyott a léptünk.
Hogy mehetne úgy tovább,
ha nem hiszi, hogy vár rá,
az, amitől több lehetne,
s ha célja csak egy egész út fele.
Legyen ez az út, amin biztos végigmész.
Legyen ez a cél, amit mindenképp elérsz.
Legyen ez az ár, amit megfizetsz, ha kell
hogy legyen olyan…
Hogy legyen olyan, amit magaddal viszel.
Legyen ez az, amit sosem adtál fel.
BŰNÖS ÉJ
Zene: Popper Péter
Miért nem futok messze,
ha úgyis sejtem én,
hogy szemeidbe néznem tévedés?
Szívünkben új tűz lángol
és most elfelejtjük, hogy mással élünk,
tudjuk bűn, és mégis vétkezünk.
Hiszen ez volt minden álmunk
sok-sok éven át,
szenvedély egy bűnös éjszakán.
S az a büntetésünk, félek,
hogy nem lesz folytatás,
ha véget ért a bűnös éjszakánk,
- ó, ó, soha már.
Gyorsan itt a hajnal,
s hazaindulunk,
hol bűntudattal telve hallgatunk.
Múlnak majd az évek,
és mi minden éjjel, míg fogják két kezünk,
álmainkban újból vétkezünk,
- amíg létezünk.
Hiszen ez volt minden álmunk
sok-sok éven át,
szenvedély egy bűnös éjszakán.
- annyi év után!
S az a büntetésünk, félek,
hogy nem lesz folytatás,
ha véget ért a bűnös éjszakánk,
- soha nincs tovább!
MUTASD MEG MAGAD!
Zene: Popper Péter
Lobog a tűz, amelyet körbezár egy erdő.
Shol a fény, s az út, csak égig érő fák.
Túl nagy ez a vágy,
s nincs szabadulás.
Dobog a szív, a hangja átsüvít az éjen,
vacog a kéz, és érzem őrült ritmusát.
Nem szűnik a vágy,
s a nagy zakatolás.
Ha valami kell, ne bújj el, mutasd meg magad!
Kövesd az ösztönök szavát!
Ha valami jó, ne dobd el, nincs jobb pillanat!
Ez lesz a legszebb nagy hibánk…
Látom az arcodon vad álmaidnak árnyát
amit csak rejtegetsz, ha elmúlt már az éj.
Tombol ez a vágy,
s nincs szabadulás.
Ha valami kell, ne bújj el, mutasd meg magad!
Kövesd az ösztönök szavát!
Ha valami jó, ne dobd el, nincs jobb pillanat!
Ez lesz a legszebb nagy hibánk…
VAN EGY HELY
Zene: Popper Péter
Mondd el,
hol talál a csend
melyben mélyre szenderülsz.
Hol van?
Lent talán, vagy fent?
Melyben néha elmerülsz.
Van egy hely,
egy erdő vagy egy ház.
Van egy hely,
hol már látod, ki vigyáz.
Valahol,
túl egy új nap nehezén
van egy hely,
ahol nem hagy el a fény.
Van egy hely,
mi léted fonja át.
Van egy hely,
Mi rejti lelked templomát.
Amikor
békéd vesztve nem remélsz,
van egy hely,
hova mindig visszatérsz.
Mondd el,
hol gyógyul sebed
csendben, láthatatlanul.
Hol van,
ha sehol nincs helyed?
Hol élhetsz, halhatatlanul…
Van egy hely,
egy erdő vagy egy ház.
Van egy hely,
hol már látod, ki vigyáz.
Valahol,
túl egy új nap nehezén
van egy hely,
ahol nem hagy el a fény.
LEGYEN ÚGY!
Zene: Popper Péter
Jöhetsz ifjú lázzal.
Mehetsz hajlott háttal.
Ami fontos, közben vár.
Lehetsz százszor vétkes.
Lehetsz vágytól éhes.
És lehetsz szív, ami fáj…
Legyen úgy, ahogy lennie kell!
Bármi jó, amit megteszel.
Egy perc és úgyis mosolyog rád,
újból a világ.
Jöjjön úgy, ahogy jönnie kell,
minden vár, amit elhiszel.
És holnap úgyis mosolyog rád
újból a világ.
Élhetsz tervet szőve,
vagy csak percről-percre.
Ott lesz minden, ami jár.
Tehetsz bármit, bárhogy.
Hihetsz mást is, máshogy.
És veszthetsz jót, ami fáj.
Legyen úgy, ahogy lennie kell!
Bármi jó, amit megteszel.
Egy perc és úgyis mosolyog rád,
újból a világ.
Jöjjön úgy, ahogy jönnie kell,
minden vár, amit elhiszel.
Mert holnap mindig mosolyog rád
újból a világ.