2002 EMI
 |
(Pély Barnabás, Romhányi Áron, Kolta Gergő/Mits Gergő, Vadász Péter)
A United zenekart a kezdetektől ismerem, tehetségükhöz és képzettségükhöz nem fér kétség. Az első lemez szövegeit Orbán Tomi írta, ő határozta meg a zenekar egyéni, bulis, emellett okos, kulturáltan érzelmes szövegvilágát. A második lemeznél szétváltak és a fiúk új írókat kerestek. Nekem is odaadták a Hajnalban még a nap is más c. dal demo változatát, de nem sikerült túl jól (a szöveg olvasható a Majdnem híres rovatban). A harmadik lemeznél az első maxi dalra több szöveg is született mire hozzám került, de egyiket sem szerették meg a srácok. Így hát nekem jutott a feladat, hogy két nap alatt megírjam rá a „megfejtést”. Barni gyakorlatilag ordított, amikor beénekeltem neki a Keserű méz refrénjét a telefonba.
Egyébként ritka élvezet volt a fiúkkal dolgozni, rengeteget beszélgettünk, okos gondolatokkal segítették a munkámat. A negyedik lemezt ismét Tomival készítették, de több produkcióban is dolgozunk együtt és barátságunk is töretlen maradt. Aprócska kuriózum, hogy a 2006-ban készített szerzői lemezemen Barna énekelt velem egy duettet.
* A Keserű méz az egyik kedvenc dalom. Méghozzá azért, mert ritkán van ilyen tökéletes egységben a zene, a szöveg, a hangszerelés és az ének. Ráadásul ez a dal nem csak ismert és kedvelt a közönség által, de ugyanilyen sikert aratott szakmai körökben is.
KESERŰ MÉZ
(Zene: Pély Barnabás/Romhányi Áron)
Egy lépés, amitől félsz nagyon
kérdés, amire válasz nincs, tudom.
Csak, ha már túl vagy a holnapon.
Úgysem tudod, hogy mennyit ér
míg játszod, de mikor végül véget ér,
ami vár, lehet, hogy túl nagy ár.
Jó, ami jó – ha nem is szemmel látható.
Néha üres a szín, s lehet édes a kín,
és a rossz út járható.
Ilyen ez a
keserű méz;
amíg élsz, nem számít,
hogy a tűz után jön a sodró árvíz.
Keserű méz -
amíg érzel, mindegy milyen
rossz vagy jó az íz.
A túl szép lehet, hogy túl nehéz,
néha így nem is édes már a méz.
S bármi volt, csak tűz, mit a víz elolt.
De nincsen keserű tévedés,
mert minden ilyen egy újabb ébredés.
Kicsit fáj, de érted, ha ott vagy már.
Jó, ami jó…
Ilyen ez a keserű méz…
Csakis érezz, sose kérdezd milyen,
sok a válasz, te csak válaszd: igen!
KÖVEK AZ ÚT SZÉLÉN
(Zene: Pély Barnabás/Romhányi Áron)
Mennyi hely, mit elhagytál,
bár volt bennük jó, s csodaszép.
De jött egy perc, és tudtad már,
hogy valami nem elég.
Néha nincs is megoldás,
csak az a jó, ami más.
Hát marad így a száguldás:
újra az utazás.
Kövek az út két szélén –
Eldobtad, mit nem bírtál el.
De emlék a szív mélyén,
amíg létezel.
Mindegy, hányszor indulsz el,
s lépsz át az új napokon,
mert ad valamit minden hely,
mit viszel az utadon.
Mindenhova eljutsz még
ahova kell, s ahol jó,
de maradsz, aki voltál rég:
egy örökös utazó.
Kövek az út két szélén…
Minden kőben ott van, ami elmúlt már,
de szíved, s a lépted őrzi, amit elhagytál.
GYÉMÁNT ÉJSZAKÁK
(Zene: Pély Barnabás/Romhányi Áron)
A Dzsinn a palackból
már kérte vagy százszor:
gyere mondd el, mit kívánsz.
Hát kértelek téged,
s bár múltak az évek,
tudtam, egyszer megtalálsz.
Most velem él a legjobb nő,
szép, ahogy minden drágakő.
Egy rövid kívánság,
amit még én sem hittem,
mégis teljesült.
Gyémánt éjszakák…..
az egész égbolt fénylik tőlünk.
Gyémánt éjszakák –
egy varázslat, mely tart, míg élünk.
Úgy, ahogy kértem,
te megveszel értem,
s mindent megtennél, hogy láss.
Amikor várlak,
s a karomba zárlak,
még az EKG-m is más.
Most velem él a legjobb nő….
Gyémánt éjszakák…..
Ha kérhetnék újból, lenne még egy kívánság,
egy Dzsinnek ez tényleg apróság.
Azt kérném tőle, legyen mindez végtelen,
s te ébredj már mindig mellettem.
ÉLNI TUDNI KELL!
(Zene: Pély Barnabás/Romhányi Áron)
Néha meg kell állj, hogy új utat találj,
amit eddig nem is láttál.
Nézz körül és várj, hátha lesz pár új irány…!
Ha hallasz néhány közhelyet,
nem lesz jobb, ha elhiszed,
a félelem csak mindig visszatart.
Ha dönthet bárki helyetted,
majd ő éli az életed,
s nem biztos, hogy jól csinálja majd.
Ha nincs jobb érv, hát azt mondják:
jobb lesz, hogyha nem tilosban jársz.
De mért hinnéd, hisz láttad már,
hogy minden elfut, míg a zöldre vársz.
Légy az, ki lehetnél, (ne várj tovább!)
élj úgy, ahogy szeretnél, (tiéd a világ!)
ha érzed, érted.
Hidd el: élni tudni kell!
Nem baj, hogyha mélyre hullsz,
minden jó, mit megtanulsz.
Ha kapaszkodtál, mindig rosszabb volt.
Ki elvágyódik: elmehet,
ha nem bánod és engeded,
nem vesztesz, csak pár illúziót.
Ha melléd áll a véletlen,
nem kell adnod semmit semmiért.
De más is vár az életben,
ha fel kell adnod mindent mindenért.
Légy az, ki lehetnél….
CSAK EGY SZÓ….
(Zene: Pély Barnabás/Romhányi Áron)
Valaha volt az az év,
hol minden teljesült.
De valaki jött nem is rég,
és mindez elrepült.
Valahol várt a sötét,
ott nem voltál velem.
Már valaki más a tiéd,
ki elvett tőlem.
Hidd el, mindez rég nem fáj,
talán én is elhiszem.
És többé tőled nem kell már
nekem semmi sem….
Csak egy szó, csak egy hang, csak egy érintés,
csak a vágy, ami volt, az az elmúlt jó érzés,
hogy velem élsz,
és hogy engem hívsz, ha félsz.
Csak egy szó, csak egy hang, csak egy érintés,
csak a vágy, ami volt, az az elmúlt jó érzés,
az ölelés,ami nem volt tévedés!
Van úgy, hogy lépni se kell,
az élet visz tovább.
De van, amit nem vehet el:
hogy jó gondolni rád.
Ma valaki más ölel át,
ki mindig várna rám.
De valahogy más a világ,
ha te nem bújsz hozzám.
Hidd el mindez rég nem fáj….
Csak egy szó, csak egy hang, csak egy érintés…
IGEN VAGY NEM?!
(Zene: Pély Barnabás/Romhányi Áron)
Hidd el,
élvezem, hogy játszol,
hogy nem jössz túl közel,
csak mindig úgy teszel.
De több kell!
Megzavartál párszor,
megküzdöttem én
már bőven mindenért.
A húr is szakad, ha túlfeszül,
lassan más név is felmerül,
s ha hívnak, lehet, hogy elmegyek,
mert nem jó egyedül.
Vagy igen, vagy nem – végre dönteni kell,
mire várnál még, az élet így rohan el.
Gyere mondd, hogy kell, mire jó ez a harc,
csakis az vár rád, amit te is akarsz!
Hidd el,
rég volt már az első,
hát meddig játszunk még?
Ennyi épp elég…
Döntsd el:
pont legyen, vagy vessző,
kell-e folytatás,
vagy jöjjön inkább más!
A húr is szakad….
Vagy igen, vagy nem…
Valamiért jó nekem
az a játék, hogy csak vársz,
de hamarosan nélkülem,
és máshol kell, hogy játszd, sok volt már…
Döntsd el végre!
VÉLETLEN VÁGY
(Zene: Pély Barnabás/Romhányi Áron)
Vártam, de az álom nem talált,
minden rég bezárt,
hát indultam tovább.
Álltál az út túloldalán
egy érzés vitt közel,
tudtam, szép leszel.
A sorsunk összeforrt egy furcsa éjszakán
csak tudnám miért így történt…
Véletlen vágy,
vagy a vak végzet volt,
az az érzés ma éjjel,
ami így elsodort?
Véletlen vágy,
vagy a vak végzet volt,
vagy egy rég feltett kérdés –
és ez az éj,
mit a sorsunk válaszolt?
Hányszor vitt a sorskerék
mindig másfelé,
csak pörgött, s ment tovább.
Máshol nem várt semmi rám,
míg egy éjszakán
eljutott hozzád.
A sorsunk összeforrt egy furcsa éjszakán
csak tudnám mért így történt…?
Véletlen vágy….
Olyan minden érintésed, mint egy régi kép,
csak az arcod új ma még.
Nem tudom, hogy miért is érzem: tényleg más,
s hogy veled épp az vár, mi a csillagokban áll.
A FÖLD NAPOS OLDALÁN
(Zene: Pély Barnabás/Romhányi Áron)
A tavasz csak egy pillanat,
még el se múlt, már itt van a nyár.
Az őrült hosszú út alatt
életünk új pályára áll.
Egy sosem látott földrész
– más égbolt, más levegő.
S a reptértől a partig mennyi édes álomnő!
A Föld napos oldalán
túl a falakon,
nem kell más csak
fény és az óceán
végre szabadon,
puha homokágyon.
Kövek, kagylók, zátonyok -,
még lesz idő, hogy sok mindent láss.
Színek, ízek, illatok -,
mind ismerős, de mégiscsak más.
Jöhet másik évszak,
mindig tündöklő fenn az ég,
hol elmerülni jó a tenger minden kincséért.
A Föld napos oldalán…
Levegő, víz és tengerpart
szabadon úszunk, míg az álmunk hajt.
Levegő, víz és tengerpart
maradunk, míg a fény itt tart,
szabadon úszva, míg az álmunk hajt.
MÉG MINDIG FÁZOM
(Zene: Pély Barnabás/Romhányi Áron)
Még mindig fázom,
ha nem ringatsz el,
már rég csak álom,
hogy itt ébredsz fel.
Még ülök az ágy szélén,
egy tavaszi nap végén,
s azt hiszem, jól vagyok.
Már zárva az ablak jól,
de távol az ajtótól
érzem, hogy megfagyok.
Nem jössz rég,
tudom én.
S talán mondhatnám, hogy minden rendben már,
hiszen rég nem várlak.
Bár valami úgy is fáj,
ha ezeregy év elszáll:
az, amit máig érzek:
Még mindig fázom, (gyere, újra légy közel!)
ha nem ringatsz el, (gyere, hozd az álmom el!)
már rég csak álom, (gyere, újra légy közel!)
hogy itt ébredsz fel. (Gyere, hozd az álmom el!)
Már az idegen reggelben
– úgy, ahogy kinn, úgy benn,
a szívem is jéghideg.
Rég elvitt a forgószél,
a tavasz is máshol ér,
hát maradok nélküled.
Nem jössz rég….
Még mindig fázom….