2005 Private Moon Records
(Kis Judit, Kárpáti Zsolt)
Judyról már írtam az Elmúlt a nyár c. lemeznél. A Groovehouse-világ nem áll különösebben közel hozzám, de ez is egy olyan eset volt, amikor emberi dolgok miatt döntöttem úgy, hogy vállalom a munkát. Zsolti szövegei általában inkább hangulatokat tükröznek, én pedig szerettem volna, ha Judy elénekelheti azokat a dolgokat, amik történtek vele, amiket érez. Erre nagyon jó alkalom volt például a Nagy alakítás c. műsor főcímdala, ami valóban róla szól.
*Az Úgy mint más c. dalért sokat harcoltunk Judyval, mivel a témája nem a szerelem, amit bárki magáénak érezhet, ezért a kiadó szerette volna közérthetőbbé tenni. Szeretném hinni, hogy Judy rajongói nem fordulnak el tőle csak azért, mert a kedvenc énekesnőjük elénekelte egy saját gondolatát.
MÚLTÉ A FÁJDALOM
(Zene: Szűcs Norbert)
(A TV2 Nagy alakítás c. műsorának főcímdala)
Láttam arcomat,
amit porrá tört egy pillanat;
s fényűző vágy maradt,
hogy az élet mást is tartogat
még nekem.
Mindig csak reméltem,
hogy egyszer még látok mást a tükörben.
Most bárhogy félek én,
tudom lépnem kell, ha van remény.
Hát legyen!
Más lesz az életem
most a legjobbat kapom,
a múlté a fájdalom;
az út mellett hagyom.
Utcán vagy színpadon –
mindegy, bárhol van helyem.
S a sorsom
én alakítom.
Már nem fáj, hogy élni kell,
és most már nem cserélnék senkivel.
Ennyi a változás –
és nincs több furcsa pillantás.
Minden más!
Más lesz az életem…
HOLNAPTÓL
(Zene: Szűcs Norbert)
Ott lakom,
ahol rég nem látott kincs a kék madár.
S a holnapom:
mit a bánat körbezár.
De érzem, míg így hiszem - így vár,
s amíg tűröm, addig fáj.
Mert csakis én tudom jobbá tenni már.
Hát lépek ÉN!
S holnaptól új erő visz majd,
az új vágy is új irányba hajt,
nehéz, de indulok és újból kezdem ÉN!
Holnaptól nem találsz itt már
s ha másképpen élek – más is vár.
Egy sóhaj és indulok, hogy újból kezdjem ÉN!
Félhomály –
üres nappalokban éjsötét magány.
Nincs megállj!
Addig húz, amíg csak vársz,
és túl mélyről vissza sem találsz,
nehogy elhidd, hogy majd más
visszahúz,
hisz itt egymagad vagy már!
Lépek ÉN!....
ÉBREDJ MELLETTEM!
(Zene: Szűcs Norbert)
Könnyű tavasz ébreszt fel,
s a világ már egy másik hely.
Benne élni jobb, mint rég,
most ragyog, mint soha még.
Látom már az ablakból,
hogy minden régi bánatból
hogyan fordul gyorsan át
a Föld, az Ég, s a világ.
Mindig ébredj mellettem!
S nézz rám úgy, hogy érezzem,
nem vár több magányos év,
s hogy nálad lesz menedék.
Mindig ébredj mellettem!
s bújj hozzám, hogy elhiggyem,
nem vár több magányos év,
s hogy nálad lesz menedék.
Annyi hosszú éven át
a félelem magába zárt.
Néha én is elhittem,
hogy nem vár több sohasem.
Még csak most kezdődött el,
de szélviharként forgat fel.
Bármi volt is, érzem már,
a múlt a semmibe száll!
Mindig ébredj mellettem!...
IGAZI VOLT
(Zene: Fari)
Ne kérdezd, hol van az őrült vágy,
- néha eltűnik.
S ha folyton nő csak a távolság,
van, hogy megszűnik.
Ha elhagysz, elhagy a boldogság,
de én jól tudom,
jöhetnek szép napok újból ránk.
S addig álmodom…
Mert valamikor - tudom - eljössz értem,
s majd ugyanúgy perzsel a vágy, mint régen.
Sohasem múlik el végleg
mi igazi volt,
s elsodort.
Valamikor újra eljössz értem
s tudni fogom, hogy már nincs mért félnem
Sohasem múlik el végleg
mi igazi volt,
s elsodort.
Ne mondd, hogy pár nap és jön majd más,
aki jobb nekem.
Nem ér el sokszor az életben
igaz érzelem.
Hiányzol majd, amíg távol jársz,
amíg máshol élsz.
De úgyis érzem, hogy lesz egy perc,
mikor visszatérsz.
Valamikor - tudom - eljössz értem…
MIT ÉR NEKED?
(Zene: Gallai Gyula)
Zárva az ajtó és csendes kint az éj,
még mindig várok rá, hogy újra itt legyél.
Telnek az órák, s én arra ébredek,
a remény eltűnt végleg és elveszítelek
Azt mondtad érzed,
hogy összetartozunk,
s ez volt a sorsunk.
Most mégis kérdezem:
Mit ér neked a szívem,
ha így dobod csak el?
Mit ér a holnap,
ha várlak, de régen más ölel.
Mit ér neked, mit adtam,
s hogy álmom végre teljesült veled?
A legszebb éjszakám
mit ért neked?
Ahogyan senkit, úgy öleltelek
de tévedés csupán, hogy jól ismertelek.
Valakit láttam, de más vagy azt hiszem,
s az, aki nálam ébredt, már nem jön el sosem.
Azt mondtad érzed,
hogy összetartozunk,
s ez volt a sorsunk.
Most mégis kérdezem:
Mit ér neked a szívem…
SZÍVVEL-LÉLEKKEL
(Zene: Szűcs Norbert)
Sose fájt, hogy nem vagy
mindig mellettem,
s hogy miért vagy távol,
nem kérdeztem.
De az fájt, hogy nem félsz,
hogy elveszthetsz
s a holnapunkról
te mást képzelsz.
És fájt, hogy kérted,
hogy más legyek,
mert csak úgy kellek
igazán neked.
De most újból fénylik,
mit te nem láttál.
s mi por volt nálad,
itt kincs lett már.
Mindaz, amit nem szerettél bennem,
másvalaki álmát hozta el.
S mindaz, amit nem kívántál tőlem,
másnak adom, szívvel-lélekkel.
Mindaz, amit nem szerettél bennem,
másvalaki álmát hozta el.
s mindaz amit tőled százszor kértem,
megteszi ő, szívvel-lélekkel,
míg csak kell.
Sose láttam rajtad,
hogy boldog vagy,
de nyomot mindez
csak bennem hagy.
Rég nem is vártál,
s én elhittem,
hogy nem is fog már
tán senki sem.
Mindaz, amit nem szerettél bennem…
ÚGY, MINT MÁS
(Zene: Szűcs Norbert)
Mondják rég,
nekem minden könnyen ment,
hogy gyorsan voltam fent,
de máshogy érzem én.
Mért hinnéd,
hogy ide a szél fújt el,
s én úgy ébredtem fel,
hogy már minden az enyém.
Úgy, mint más,
mindenért, mit valaha kaptam,
- a sikerekért -, eleget adtam.
Ára volt, mit megfizettem én.
Úgy, mint más,
mindenért, mit valaha kértem,
a szívemet odaígértem,
s volt olyan, hogy mégsem lett enyém.
Bármily szép
a fény és csillogás
csak látszat, itt sem más
a könny, s a csalódás.
Távolról
elhiszem, hogy szép,
hisz csillogóbb az ég,
de vékonyabb a jég…
Úgy mint más…
Volt pár könnyebb év,
de ingyen nem járt semmi még.