2010. EMI

 

 Sorskerék

 A tó fölött az ég

 
 

 





SORSKERÉK

zeneszerző: Nagy Tibor


Óriás-súly a bánat,
elnyűtt nagykabát.                    
Rám nőtt. Lassan bőrömmé vált.
 
Fakó szürkére színez,      
még jól sem áll.
Eddig hordtam, mégis jó lesz                 
eldobni már.
 
Sorsunk mikor elhagy
mint hűtlen jó barát,
csak állunk, s csodát várunk,
míg nem pörget tovább.
 
Aztán mégis újraindul
és új tüzet szít.
S egyszer újból velünk fordul
és égig repít!
 
Van tovább!
Vidd világ elsírt, régi könnyeim!
Ha ragyog a szívem, elmúlik a sötétség.
Van miért, van kiért vívnom őrült harcaim!
És mindig is így lesz, bárhol jár a sorskerék.
 
Százszor körbe-körbe,
míg el nem szédülünk.
Vagy áll és nem is mozdul,
míg lassan elveszünk.
 
Aztán mégis újra lobban
mi csendben feszít.
S egy apró láng is tűz, ha robban…
és égig repít.
 
Van tovább!
Vidd világ elsírt, régi könnyeim!
Ha ragyog a szívem, elmúlik a sötétség.
Van miért, van kiért vívnom őrült harcaim!
És mindig is így lesz, bárhol jár a sorskerék.


 






A TÓ FÖLÖTT AZ ÉG
Zene: Nagy Tibor
 

 
 
Fárad az éj,
s végül hirtelen bíborszínbe fordul,
s a harmatos szél
hűsít, lángoló bőrünkhöz simul.
 
Nézlek, s arcodon még
tükör a hajnal.
S látom szebb önmagam,  
gondtalan.
 
S a tó fölött az ég ragyog
az elvarázsolt nyárban.
Mert mindig arról álmodott,
hogy melletted én vagyok.
 
S a tó fölött az ég nevet
az elvarázsolt nyárban.
És nincs mögötte más titok;
csak boldog vagyok!
 
Pillanatkép - rólunk.
Vágy, amit emlékekbe karcolt.
 
Hát hadd legyen még!
Kérlek, hadd legyen más, mint eddig volt.
 
Nézel, s úgy ölelsz át,
még a szíved is érint.
Hallom a gyors dobogást -
és semmi mást!
 
S a tó fölött az ég ragyog…
 
Tán kócosnak lát most a fényben úszó víztükör,
míg arcunkon némán kis mosoly tündököl.