2006 Private Moon Records
Orsi régóta a barátnőm, régebb óta, mint ahogy jelentkezett a Megasztár második szériájába. Sejthető volt, hogy egy jazz-énekesnő nem sokra fog menni ebben a műsorban, ami igazából szerethető karakterekről, sármos fiúkról, lázadó lányokról és drága reklámidőről szól. Tudtuk, hogy ki fog esni, már akkor amikor a zsűri a dalválasztást, a tánc koreográfiát és a ruha design-t minősítette, miközben egyetlen szó sem esett az éneklésről…
Aminek igazán örültem, hogy Orsi felnőttként dolgozta fel ezt az időszakot, ami egyáltalán nem volt könnyű számára. Nem féltem őt, mert kivételesen szorgalmas és kitartó ember, aki minden energiáját koncentrálni tudja egy adott célért, nem lusta és nem fél áldozatokat hozni. Becsületes és igazságszerető valaki, örülök, hogy a barátomnak tudhatom.
* Ez a lemez teljesen Orsiról szól. Mivel ismerem őt és nem csak hallottam a vele történtekről, hanem részese is voltam, mélységeiben meg tudtam írni, amiket érez és gondol. Ritkán van lehetőségem erre, ezért ez a lemez nekem is nagyon sokat jelent.
CSAK TUDNÁM MIÉRT
Azt mondod, tényleg itt a vég,
ez már rég nem elég.
De egy elmúlt szerelem
mégsem így fest azt hiszem.
Sms-t írsz, mindig hívsz,
most is utánam jársz.
De csak volt, ami volt,
s tényleg nem erre vágysz…. ?
Csak tudnám miért,
miért szólalt most is meg a telefon...
Csak tudnám miért,
miért van még rólam kép a faladon?
Csak tudnám miért,
miért vársz még ébren,
miért üt szíven,
hogyha más ölel át?
Csak tudnám, miért!
itt a szó nem elég,
így nem sokat ért.
Ez a forró ölelés,
furcsa befejezés.
Itt - látom, minden visszavár,
nálad ez a „soha már”…..?
Hát dobd csak el, ami kell
kérlek még az idén!
Ha ez a vég, legyen szép
látod, elhiszem én!
Csak tudnám miért….
Ez a szó csupán kirakat,
hát inkább valld be az igazat!
És döntsd el végre, hogy mi legyen,
engedd el a kezem,
vagy gyere velem!
LESZ MÉG!
(Zene: Szendőfi Péter)
A múlt, mint az égben írt varázs,
kincset érő, meghitt ragyogás.
Így volt, s nem hittem még,
hogy lehet egyszer más.
Hisz jó úton jársz.
S a perc,
mi jégbe zárt
gyorsan elmúlt, mégis közénk állt.
Mint egy kettétört híd –
s a két végén két szív,
mit szétszakít.
Van-e még visszaút…?
Várom, s hinni vágyom!
S tudom jól, hogy valahol, a fájdalmon túl
van esély.
Most újra hiszem én!
Lesz még az élet, ami volt: álomszép,
a bánat tőled múlik el, s nem tőled ég.
Lesz még az éj ölelő menedék,
hátha nem veszítjük el, s lesz még miénk.
Az az út tényleg érzem, véget ért.
De az égőn fájó sebekért
mit már jóvátennél,
kárpótol-e még
bármi, ami szép?
Van-e még visszaút….
Lesz még az élet, ami volt: álomszép…
Kérdés, van-e még szerelem.
S mi vár ránk, ha nem elég.
Kell-e így, kell-e még?
Hát legyen úgy
Ahogy rég.
Legyen, ahogy rég!
Legyen, legyen még!
NÉZZ FEL!
(Zene: Romhányi Áron/Pély Barnabás)
Hosszú útról érkeztem,
s itt eldobott a véletlen,
hát hagytam.
De bánat ült a percekben,
hisz tovább élt a szívemben,
mit hoztam.
Pár tévedésen át
visz az út tovább,
hát így lesz érthetőbb
ez a vén világ.
s ha nincs hited elég,
hogy újra rátalálj,
nincs is több szabály…
Csak nézz fel!
S éld a holnap legszebb napját,
bárhol talált.
Rejtsd el
szívedben a tegnap titkát,
s nem fáj tovább.
Hol csapda volt, mit nem láttam,
olyan könnyen sétáltam
be százszor.
S néztem csak a mélyéről,
hogyan lettem mindentől
így távol.
Pár tévedésen át…
Csak nézz fel!...
HA LENNE MÁSIK ÉLETEM
(Zene: Romhányi Áron/Pély Barnabás)
Tudod-e mondd, van-e szabadság,
ha sose kérheted, ami vár rád.
S ha nem az enyém, amit akartam,
s az ami lennék, még sose voltam.
Ha lenne más út, én rohannék,
sok az a perc, amit lecserélnék.
De valamim van, amit nem adnék,
és soha el nem engednék.
Ha lenne másik életem,
ahol az a jövő, amit elképzeltem,
mit sem érne nélküled,
bármit hozna a múlt helyett.
Van olyan nap, mikor elfutnék
egy távoli helyre, mi csak ezért szép.
S tudom sosem elég, amit tehetnék,
ha idetéved egy fura árnyék.
Ez a hely itt, kicsit viharvert,
s régi az érzés, mit idebent kelt,
de itt valamim van, amit nem adnék:
az, amit el nem engednék.
Ha lenne másik életem,
ahol az a jövő, amit elképzeltem,
mit sem érne nélküled,
bármit hozna a múlt helyett.
NINCS PIHENŐ
(Zene: Romhányi Áron/Pély Barnabás)
Ma szállhatsz,
hisz odaadtál mindent a sikeredért.
De meg nem állhatsz,
valaki indul a tieidért.
Mert hidd el, mindegy mi a neved,
még most hol a helyed,
holnap jöhet valaki más.
Aki kicsit is új,
s már övé a folytatás.
És nem lesz vége…
Nincs pihenő,
míg harcban a túlerő!
Hát soha ne add könnyen!
Jár, ami jár,
hát védd, ami védhető!
Ébredj!
Milliók közt küzdesz csak ugyanazért.
Az okos enged,
s tudja, ez a cél neki sosem elég.
Mert hidd el, mindegy mi a neved..
Nincs pihenő…
TÖBBÉ NEM SZÁMÍT
(Zene: Szendőfi Péter)
Mondd, te meddig vársz,
hogyha hűvös rég a ház,
hol boldogságban laktunk.
És úgy tűnik, már
nincs is választás,
hiszen semmi nem lett más,
mit mozdulatlan hagytunk.
Minden érintés,
a jóhoz túl kevés,
bár édes, mégis fájhat.
Éppúgy, mint a
bűn és bűnhődés,
amit úgyis szívbe vés,
hogy napjainkká váltak.
De többé nem számít,
én már nem haragszom rád,
valami más lett bennem,
és ráébredtem,
már többé nem számít,
nincs harag és nincsen vád,
hisz nincs több út hozzád.
S ha nincs több út hozzád
ettől félni sem kell már,
s ez szabaddá tett engem.
Érzem még, hogy
van mit sajnálnom,
de bármi történt nem bánom,
hisz mindez tőled lettem.
VALAKI
(Zene: Szendőfi Péter)
Hány kezdet volt,
mi véget ért szép csendben,
csókok után.
- Túl gyorsan véget ért.
Hány végzet volt,
miről azt gondoltuk,
nincsen jobb azután.
- s hány évig bennünk élt?
Hány érintés,
mi tüzet szított bennem,
esztelenül?
- Kérdés, mit szított fel
Hány új érzés,
mi forgatott csak engem
szüntelenül
- érzés, mi nem múlt el.
Mindig más vár,
százszor megtanultam már.
Ha egyszer „úgy” érezném,
azt többé el sem engedném…
Valaki úgy áll mellettem,
hogy nincs az a rossz, mi megtalál.
Valaki bánt, hogy érezzem,
milyen a szív, hogyha fáj.
Valaki küzd, hogy elhiggyem,
ő az az egy, de nem hiszem.
Az igazi most is vár még rám
s ha itt, lesz, majd érzem.
Hány hosszú év,
amit rövid, könnyű útnak
terveztem.
- S jobb lett, mint gondoltam
Hány boldog éj,
mit győzelemnek hittem,
s vesztettem.
- jobb volt, hogy eldobtam
Mindig más vár…
Valaki...
Nézz rám,
hidd el én vagyok, kit vársz
végre bújj hozzám,
s mától fellegekben jársz!
Élj mellettem,
soha nem veszítesz el
én tudom csak mit keresel!
TE VAGY AZ ÚT?
(Zene: Romhányi Áron/Pély Barnabás)
Hosszú évek, nagy boldogság,
s egy könnyű lélek, ki mással várt
egyszer téged.
Egy mit sem érő kis őrültség.
Ha túl is éltem, mondd, hogy bíznék
újból benned?
Nézd! Már itt kísért az új esély
Nincs fájdalom, csak szenvedély.
El kell döntsem.…
Te vagy az út, vagy mégis más?
Folyton kérdem,
melyik a legjobb választás.
El kell döntsem:
szép, új varázs,
mit nem dúlt szét csalás….
Vagy te vagy az út, mert nem kell más…
A reggel szebb, hogyha nálad ér
de mennyit bír, mit egy könnyű szél
földig rombol.
Hányszor hallottam én is már
ki egyszer eltévedt, meg nem áll.
És így lesz százszor.
Vár egy most még fénylő, tiszta lap,
de miért biztos, hogy az marad?
El kell döntsem:
Te vagy az út, vagy mégis más? ….
TE MEG ÉN
(Zene: Szendőfi Péter)
Te vagy a kéz, mit nyújt a sors,
amikor elpártol
a szerencsém
te vagy az én vigaszom
s ha kell, oltalom.
Te vagy a hang, mi harcba hív
amikor elszédít,
egy magas híd,
s tudom hogy átérek én
ha ott vagy a végén.
Forgunk a sors kerekén,
de nincs baj, míg van „te meg én”
Míg vársz rám zord napokon, csak a fény, mi elér.
Te vagy az ész, ki ért ha kell,
Amikor más már nem.
S ha szeretném,
hogy valami másképp legyen
te lépsz velem.
Te vagy a kar, mi átölel,
egy szomorú nap végén,
s ha hozzám érsz
múlik a fájó sötét
s minden keserű emlék.
TÉNYLEG SZERELEM
Lennék gyönyörű nő,
egy magazinkép,
de rám cáfol a reggel.
Csoda lennék:
okos és szép -
ha jól parkolnék egyszer…
Várhat szebb, várhat jobb,
s adhat nálam többet,
mégis itt vagy mellettem
tán ez tényleg szerelem…
Ez a végzet,
te is érzed,
mikor hozzád bújok éjjel,
jöhet bármi,
jöhet bárki
tudom, úgysem dobnánk el.
Ez a végzet,
te is érzed.
Mikor nem megy semmi könnyen
nem hagysz el, s ennél több nem kell!
Lennék igazán jó,
ki sohasem vét
és nem botlik meg folyton.
Ki remekül főz,
szexisen vár,
és rendet rak a polcon.
Várhat szebb, várhat jobb,
s adhat nálam többet,
mégis itt vagy mellettem
mert ez tényleg szerelem!
Ez a végzet….
Lennék hibátlan, de nem vagyok,
s a szívem csak, mit adhatok
s hogy csak te vagy, ki tényleg kell nekem.