2008. m-Ton

alt

 

Ágnes balladája

Égi varázs

A skorpió hava


Adrienn 4 év után keresett meg azzal, hogy dolgozzunk újra együtt. Telefonja pontosan egybeesett azzal az időponttal, amikor a közös munkáinkból született dalok nekem is hiányozni kezdtek. Ismét küzdelmes heteknek, hónapoknak néztünk elébe, de úgy érzem, a dalok ugyanúgy kárpótolnak bennünket, mint régen.

* Adriennek most is sok ötlete volt, például a Skorpió gondolat is benne született meg. Ami még érdekesebb, hogy az Ágnes balladájának ötlete is tőle származik. Magamtól sosem írtam volna olyan szöveget, amiben szerepel a nevem, és hogy Adrienn pont engem bízott meg ezzel, csak még pikánsabbá teszi a gondolatot.



 

ÁGNES BALLADÁJA
(Zene: Szirtes Edina "Mókus")



A kávéház hűsében várta,

hogy végre belép

kit hét óta már

szív-remegve várt,

úgy bízva még!

 

S a kávénak tükrében elnézte

mély-zöld szemét,

s a bánat árnyát…

mi lassan suhant át

arcán.

 

S ment a nyárban

jéggé váltan.

Egy szív bezárult…

S mint akit átok sújt,

csak körbe-körbe jár,

képzelt kíntól fáj.

 

Bár ne vinné tovább

bolond vágyát, szíve búját,

s a perc örök bánatát.

Bár ne hinné tovább

a beleégett, belevésett

hajdani balladát.

 

Bár ne látná nyomát!

Vele ébred, sebet éget

arcán a régi könny.

Bár ne marná tovább!

Mindig mélyebb, egyre mélyebb….

 

Átfázva lépdelt a télvégi utcák kövén.

Egy lélek sem járt,

a kávéház sem élt -

régen bezárt.

 

Ám Ágnes még látta, hogy ott ül benn,

éppúgy, mint rég.

S egy jól ismert kéz

most simítja át

haját.

 

Ment a télben -

újra ébren.

A szív bezárult…

S mint akit átok sújt,

csak körbe-körbe jár

képzelt kíntól fáj.


 



 

ÉGI VARÁZS
(Zene: Szirtes Edina "Mókus")



Voltam már

vágy és remény.

És voltam én

hópehely az Ég tenyerén.

 

Voltam már
(szomorú emlék,)

ki érzi, mit ér,
(seb, ami fáj még)

már tudom és értem:

értem tépett engem a szél. –

ez volt a cél és az ár…

Pár csepp hitemért.

 

Így már se könny, se kín nem érhet el,

nem tör szét!

Ne hívd, ne várd, csak engedd közel

a Lélek erejét.

 

Égi varázs –

mit csak érzel, s el nem érsz.

Mi úgy ölel át,

mint egy láthatatlan kéz.

Ha úgy esel el,

elér, s felemel.

Hogy érezd égi bűverejét,

ha kell.

 



 



A SKORPIÓ HAVA

(Zene: Rakonczai Viktor)



Hova hív, s hova nő

vágyaim tava?

Ahogyan ideér

a skorpió hava…

 

Nem nyughatom!

S nem tudhatom,

hogy miért várlak.

De nincs víztükör,

néma hűs öböl

melyben nem látlak.

 

Hisz te vagy, te vagy

bennem a vér

és te vagy, te vagy

a lélegzet.

Csak veled, veled

jó ez a világ,

hát ragyogj, ragyogj

a mindenségen át!

 

Ugyanúgy kell,

és ugyanúgy fáj

csak gondolnom kell rád!

Sose múló

örökös vágy –

Édes szomjúság.

 

Keserű, gyönyörű,

és néha csak nehéz

tűzön át, vízen át

menni, ha te mész.

 

Nem nyughatom!

Mert rég tudom,

hogy miért várlak.

Nincs nap sem éj

se út, se tér,

hol nem látlak.

 

Te vagy, te vagy….

 

Túl a vágyott érintésen

mindegy hol vagy, úgyis érzem,

amit semmi nem takarhat,

amit semmi el nem olthat.

 

Bármit tennék, egyre jobban ég.

S a húsomba mar ezer érzés.

Ez a kín, mely mégis pont így szép.

…Mégis, mégis így szép.