2010. Magneoton

 Perczel Kováts Orsolya - Ne ígérj

 




 
 Ha jössz velem
 Ne ígérj
 Feledni kéne



 

 
 

 



 



 


HA JÖSSZ VELEM
Zene: Esze Jenő


Bárhová is indulok, ha jössz velem
máshová érkezem.
Minden új nap hosszú út a tengeren –
ezer mérföld egy csepp vízben.
 
Furcsa táj, hisz minden íze másmilyen.
Ismerem, és mégis új nekem.
Bármit nézek, más lesz hirtelen.
 
Így lesz minden egyes hópihe százszínű,
s hatalmas napsütötte rét a kerti fű,
s egy talpalatnyi föld, akár a végtelen,
amin csak egy hely van, s az épp nekem.
 
Bárhová is indulok, ha jössz velem,
ott leszek,
hol nélküled sosem,
s megbűvölten járok szüntelen.
 
Így lesz minden újabb percből hosszú év,
s az utcavégi dombból hegyvidék.
pár apró, kósza hangból dal, mi csak a tiéd. 

 




NE ÍGÉRJ!
Zene: Esze Jenő

 

Ne ígérj színeket!
Ragyogó perceket.
Ha tévelygő szívedben
minden oly idegen.
 
Hát ne ígérj szavakat,
sose-volt-igazat,
Csak annyit mondj szelíden
eljössz még, s elhiszem.
 
Pár év tiéd,
ha még bűnben égnél.
S ha mindent elértél, s még
értem élnél…
Úgy nincs veszve tán.
S hogyha még lesz reményünk,
jöjj vissza, s fesd újra
színünk.
 
Ne ígérd mosolyod
s ölelő két karod,
mert látom már szemeden,
hogy nem lesz így 
sosem.
 
 
Pár év tiéd,
hogyha még bűnben égnél.
S ha mindent elértél, s még
értem élnél…
Úgy nincs veszve tán.
És ha még lesz reményünk,
jöjj vissza, s fesd újra
színünk.
 
Ne ígérd holnapom,
mit csak én álmodom.
Csak annyit mondj szelíden:
„volt egy szép szerelem”.

 



FELEDNI KÉNE
Zene: Esze Jenő

 

Van úgy, hogy érzem, nem kéne hinni semmiben.
Talán már jobb volna tudni, nem jössz többé el sosem.
Nem kéne várni rád,
ha más ölel éppen át.
Bánnom kéne sok magányos éjszakát!
 
Van úgy, hogy érzem, feledni kéne a tegnapot.
Feladni, s kérni a sorstól végre már egy új lapot.
Mi jobb napot hoz nekem,
és ráfér az életem.
S nem kell féljek, hogy egyszer csak elvesztem.
 
Csak rajtad múlik, van-e holnap, s lesz-e napsütés.
Tőled függ, hogy zord tél vár-e rám.
 
Néhány boldog perc,
és száz boldogtalan.. miért akarnám?
Most már hagynom kéne elmúlni talán.
 
De van úgy, hogy érzem, bolondul vágyom hinni, még…
Szerelmes, tébolygó szívem folyton súgja: nincs elég!
S ha százszor is újra fáj,
eldobni mégis kár.
Úgysincs más, kit szeretni tudnék már.